„2016. februárjában jött az a szikra, hogy elég. Tekintélyes mennyiségű sör magamhoz vétele után a Keleti Pályaudvaron hirtelen felindulásból felszálltam az első nyugatra tartó vonatra, és meg sem álltam Hollandiáig. Útközben aztán, mivel sok év után először töltöttem el 24 órát laptop és mobilinternet nélkül (olyan hirtelen indultam el, hogy a laptoptöltő itthon maradt, csak délután Hannoverben tudtam venni egy újat) bőven volt időm gondolkodni, és átértékelni: hol vagyok, merre tartok, mit akarok elérni az életben. Ezen a hosszú úton vettem elő, és a Hollandiában töltött egy hét során kezdtem ténylegesen bele abba, hogy könyv formájában véglegesítsem az élettörténetemről szóló, még 2012-ben elkezdett írást. Az írás nagyon sokat segít elmélyülni a problémák részleteiben és átértékelni azokat, levonni a következtetéseket és kitalálni valami megoldást - mindenkinek nagyon ajánlom ezt a módszert. Nagyon sok félbehagyott vázlatot őrzök a Google Drive-omon, ezekből aztán szép lassan összeállt egy új terv.
Így lettem vallási fanatikus
Mire akarok mindezekkel kilukadni: 2016. elején adott volt egy megoldhatatlannak tűnő helyzet, mely alapvető fásultsággal és szorongással társult, amiért nem találom a helyem a világban. Személyiségfüggő, hogy az ilyesmit az ember hogy dolgozza fel: valaki depresszióba zuhan és/vagy gyógyszer- illetve drogfüggő lesz és ha nem adagolja túl magát, akkor idővel a vonat elé ugrik, vagy szakember segítségével rendbe jön - a vonathoz én túlságosan életigenlő vagyok, a szakemberhez túlságosan makacs és önfejű. Bár javasolták, de úgy gondolom, a saját harcaimat nem tudja helyettem megvívni más, így kizárásos alapon maradhatna harmadikként a vallás, de az meg a logikus és racionalista felfogásommal ellenkezik. Viszont amikor ezen gondolkodtam, akkor jöttem rá: ha egy kicsit labilisabb vagyok, és abban a roncs állapotomban rám talál, reményt ad és ezzel beszippant a radikális iszlám, simán terroristává válhatnék én is, sőt, bárki. Tulajdonképpen csak azért nem fordultam magamba teljesen, mert a múltamban már volt példa sokkal rosszabbra. 2006 volt az az év, amely megtanította: a legszarabb helyzetben is tilos feladni, mert ha a legnyomasztóbb időszakom után a mai napig aranykornak nevezett pár év következett. Ha nem tudok hinni valamiben, elképzelhető, hogy én is a hitemre játszó manipulatív erők áldozatául esek, és akár valami őrült nagy baromságot is képes vagyok elkövetni.