„Ha a sajtó elnémítása, meghódítása garantálná a hatalom örökös birtoklását, ugyan miképp törhetett ki a Nagy Francia Forradalom? És persze az összes többi forradalom. A forradalmakat általában a sajtó felett gyakorolt hatalmi diktatúra előzte meg, mégis kitörtek. A szabad sajtó nem a forradalom oka, hanem a demokratikus közélet biztosítéka. Szabad sajtó nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs fellendülés, fejlődés és versenyképesség.
Ha egy magyar politikus jót akarna a magyar nemzetnek, ha nemcsak hivatkozna erre folytonosan, hanem csakugyan hinne is a feladatában, legelőször azért kellene mindent megtennie, hogy a sajtó szabadon működhessen, ha másért nem: érdekből. II. József, a Habsburg birodalom talán legfontosabb uralkodója külön fizetett azért az újságoknak, hogy róla karikatúrákat közöljenek, mert tudta, ez stabilizálja a hatalmát, hiszen növeli a polgárok komfortérzetét.
Hol van már a kínai anyacsászárné? És hol tartanak azok az országok, ahol a politika őt követte? Melyik államban jobb élni, ott, ahol elhallgattatták az »irodalmi osztály legalját«, vagy ahol nem? Azt képzelem, ezek nem csak jó kérdések, hanem egyre aktuálisabbak is.”