A parlament Coelhója

„Nem volt különösebb hírértéke a három koalíciós vezér napokban tartott sajtótájékoztatójának, amelyen idei céljaikat jelentették be. Robert Fico elmondta, mennyire stabil a kormány és baloldali a Smer, Bugár Béla sokadszor felsorolta, hogyan bontja a Híd aprópénzre »minden idők legelőnyösebb« kormányprogramját, Andrej Danko viszont nem ragadt le az egyszerű politikai célkitűzések ismertetésénél.

Ő nem alapiskolás fokon akarja tanítani népét. Viszonylag hosszúra nyúlt beszédében a politikai témák épp hogy csak marginális szerepet kaptak, sokkal fontosabb volt számára, hogy az emberek lelki horizontját próbálja tágítani. Közben maga is elérzékenyült, hangja el-elcsuklott, tekintete fátyolos lett. Az ellenségeskedést megértésnek és toleranciának kell felváltania – hirdette Danko –, hogy ha majd egyszer visszatekintünk az életünkre, ne csak azt kelljen látnunk, mennyire rossz volt és nehéz. A beszéd végén a becsületes szlovák állampolgár bizony elmorzsolt néhány kövér könnycseppet a szeme sarkában.”