Ann Leckie: Mellékes kegyelem

„A fókuszban, természetesen, még mindig az identitás áll. Pontosabban az, hogy miből is áll egy ember személyisége, mi határoz meg minket. Míg az első rész inkább a nemiség kérdéskörkén, a folytatás pedig a nemzet-haza-kultúra hármasán át vizsgálja a kérdést, ezúttal a közvetlen környezetünk kerül előtérbe. Mennyiben határoznak meg minket barátaink, szeretteink? Mennyire befolyásolják személyiségünket mások és a hozzájuk fűződő érzéseink? Breq flottakapitány, Seivarden és Tisarwat hadnagy, sőt, a Kalr Kegyelme legénysége is egymás után kerül olyan helyzetbe, aminek kapcsán fel kell dolgozniuk a másokhoz fűződő érzéseiket, és valahogy viszonyulniuk kell a többiekhez (nagyon furcsa figyelni, hogy ebben a könyvben szinte minden szereplő mennyire instabil érzelmileg). Ann Leckie-nek pedig mindez remek alkalom, hogy kérdéseket és gondolatokat vessen fel a témáról...

De szerencsére nem áll meg itt. Spoilerek nélkül csak annyit merek elárulni, hogy az identitás-kérdést egészen a mesterséges intelligenciák szintjére emeli, amitől még általánosabb és még egyértelműbb lesz problémafelvetése (mitől ember az ember?). De mielőtt poénokat lőnék el (no nem mintha olyan nagy meglepetések várnának ránk a kötetben – a főkonfliktus megoldása például szerintem hiába veszettül szórakoztató, egyben eléggé légből kapott is), térjünk vissza a karakterekhez. Újfent találkozunk egy presger tolmáccsal, aki imádnivalóan buggyant, és aranyat ér minden megszólalása (ráadásul egy másik mesterséges intelligenciával karöltve hibátlan párost alkotnak); természetesen újra feltűnik a színen Anaander Mianaai (a vártnál kicsit erőtlenebb szerepben), no meg az Athoek Állomás lakóitól sem kell elbúcsúznunk (akiknek az eseményekben való részvétele olykor több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol).”