Ann Leckie épp erre játszik rá. Mindig, amikor azt hisszük, na most már végre visszatérünk a hagyományos űropera világába, akkor csak azért is ránk cáfol.
„A fókuszban, természetesen, még mindig az identitás áll. Pontosabban az, hogy miből is áll egy ember személyisége, mi határoz meg minket. Míg az első rész inkább a nemiség kérdéskörkén, a folytatás pedig a nemzet-haza-kultúra hármasán át vizsgálja a kérdést, ezúttal a közvetlen környezetünk kerül előtérbe. Mennyiben határoznak meg minket barátaink, szeretteink? Mennyire befolyásolják személyiségünket mások és a hozzájuk fűződő érzéseink? Breq flottakapitány, Seivarden és Tisarwat hadnagy, sőt, a Kalr Kegyelme legénysége is egymás után kerül olyan helyzetbe, aminek kapcsán fel kell dolgozniuk a másokhoz fűződő érzéseiket, és valahogy viszonyulniuk kell a többiekhez (nagyon furcsa figyelni, hogy ebben a könyvben szinte minden szereplő mennyire instabil érzelmileg). Ann Leckie-nek pedig mindez remek alkalom, hogy kérdéseket és gondolatokat vessen fel a témáról...
De szerencsére nem áll meg itt. Spoilerek nélkül csak annyit merek elárulni, hogy az identitás-kérdést egészen a mesterséges intelligenciák szintjére emeli, amitől még általánosabb és még egyértelműbb lesz problémafelvetése (mitől ember az ember?). De mielőtt poénokat lőnék el (no nem mintha olyan nagy meglepetések várnának ránk a kötetben – a főkonfliktus megoldása például szerintem hiába veszettül szórakoztató, egyben eléggé légből kapott is), térjünk vissza a karakterekhez. Újfent találkozunk egy presger tolmáccsal, aki imádnivalóan buggyant, és aranyat ér minden megszólalása (ráadásul egy másik mesterséges intelligenciával karöltve hibátlan párost alkotnak); természetesen újra feltűnik a színen Anaander Mianaai (a vártnál kicsit erőtlenebb szerepben), no meg az Athoek Állomás lakóitól sem kell elbúcsúznunk (akiknek az eseményekben való részvétele olykor több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol).”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
