Az FPS játékok hőskora

„Doom (1993)

Minden idők egyik, ha nem a legjobb FPS játéka 1993-ban látta meg a napvilágot az id Software fejlesztésében. A tervező bandában ott volt többek között John Carmack, John Romero és Tom Hall is, akik korábban már együtt dolgoztak a Wolfenstein 3D-n. A recept adott volt, a jövőt ott birtokolták a saját kezükben. De talán nem is nagyon kell belemenni a részletekbe, hiszen valószínűleg nincsen olyan ember a Földön, aki ne hallott, vagy ne játszott volna a Doom első vagy második részével. A Wolfensteinhez hasonló játékmenettel bíró Doom alapjait már lefektették korábban William "B.J." Blazkowicz-val 1992-ben. A készítők nagy valószínűséggel tudták, hogy ha a korábbi játékuk alapjaira felhúznak egy játékélményben másfajta koncepciót, amit még pörgősebbé, véresebbé és látványosabbá varázsolnak, akkor új szinteket érhetnek el a játékvilágban. Így is tettek. A Doom minden téren előrelépés lett a Wolfensteinhez képest. Ami viszont felejthetetlen élménnyé avanzsálta a játékot, hogy képes volt bárki számára szórakoztató lenni. Habár rettentő véres és durva volt a játék, maga a pörgős, akciódús játékmenetével nem tudta untatni a játékosokat. Egy számítógépes hullámvasút volt, ami nem engedett kiszállni, miután beleültél az ülésbe. Az IDDQD beírása, valamint a BFG 9000 megszerzése után jött az igazi pokol az ellenfelek számára. És így már nem csak a hősünk vált halhatatlanná, hanem maga a játék is. (Remy) (…)

Duke Nukem 3D (1996)

A Duke Nukem 3D a Duke Nukem platformjátékok folyatásaként jelent meg a 3D Realms fejlesztésében 1996-ban. Nekünk magyaroknak pláne hatalmas élmény volt az új játék, hiszen volt lehetőségünk egyedi magyar szinkronnal is visszaverni az űrlényeket a világunkból. Noha a játék szinkron nélkül is veszettül élvezetes volt, hiszen egy olyan főhőst kaptunk a képernyőre, akihez hasonlót még csak nem is láthattunk a számítógépeken. Ugyanis Duke egy igazi rosszfiú volt, egy tökös macsó, aki minden nő álmaként jelent meg a világban. Mindenhez volt hozzáfűznivalója, a dumája a 80-as évekbeli akciófilmes egysorosokat idézte, trágár volt és szókimondó, aki nem ismert határokat. Ráadásul azt csinálhattunk a pályán, amit csak akartunk. A fejlesztők voltak olyan jófejek, hogy telepakolták a mapokat különféle interaktív elemekkel. Újszerűnek hatott és hatalmas élményt nyújtott azokban az időkben. Mindezt megfűszerezték dögös (pixel)csajokkal, akik erotikus elemekkel gazdagították az amúgy is iszonyatosan színes alkotást. A Duke Nukem a legférfiasabb, legbadassebb játékká vált az idők során. No, természetesen csak 18 éven felülieknek. :P (Remy)”