Dicsérj, bízz és örülj!

„Kopp Mária orvos, pszichológus, a lelkiállapot és az egészség kapcsolatát kutatta férjével, Skrabski Árpáddal. Elindította a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat, amit halálát követően kisebbik lánya, Fruzsina visz tovább. Ő dokumentumfilmes, és a két és fél éves Mészáros Lujza Mária édesanyja.

Kopp Mária szenvedélyesen szerette a munkáját és az ügyeket, amelyeket képviselt. Tanított, szervezett, előadott. Milyen anya volt mindezek mellett?

Tény, hogy nálunk nem volt sütemény, és sok konzervet ettünk, de nincs olyan emlékem, hogy hiányzik, hogy nem ér rá, amikor szükségem lenne rá. Éppen most idéztük fel a nővéremmel, hogy az esti fürdésnél mama beült a fürdőszobába, és félórát beszélgetett velünk, külön-külön. A gyerekkoromról egy idilli kép jut eszembe: mama fekszik az ágyon, én hozzábújok, ő vakargatja a hátamat órákon át. A másik, ami eszembe jut, a végtelen bizalma irántunk. Nehéz kamasz voltam, lázadtam, megbuktam, kirúgtak a suliból, stoppal elmentem Gibraltárba, motorral Luxemburgba... A mamáék hagyták, hogy egyedül birkózzak meg a problémáimmal. A gimnázium után a barátaim jó része drogozott, én nem. Biztos vagyok benne, hogy a bizalmuk miatt volt bennem egy erős kontroll, az védett meg. Ha nem jöttem haza pár napig, anyukám nem turkált utána a zsebemben, nem fürkészte a pupillámat. Nem is értem, hogy csinálta, mert ilyesmit nem erőltethet magára senki. Ez vagy van, vagy nincs. A legjobb példa az, amikor harmadik végén megbuktam, kirúgtak a gimnáziumból, ők meg elmentek két hónapra a Balatonra, ahogy szoktak. Engem otthon hagytak. Jártam egy magántanárhoz, de új iskolát nem kerestek. Egyedül intéztem el, hogy felvegyenek Budakeszire.

Így segítettek felnőni, felelősséget vállalni?

Ma is abból táplálkozom, hogy akkor képes voltam azt egyedül elintézni. Azóta tudom, hogy bármi történhet velem, megoldom. Anyukám nemcsak jól döntött, de jól is reagált. Tizenkét éves lehettem, amikor bejelentettem neki: kitaláltam, hogyan leszek öngyilkos. Fel sem nézett az újságból, csak annyit mondott, hogy ebben a korban ez természetes gondolat. Meghökkentem, és már nem is tűnt olyan érdekesnek az egész. Évekkel később sokszor mondta, hogy ez volt élete egyik legnehezebb pillanata, de mint pszichológus tudta, hogy ez a jó válasz.”

(...)

Az interjú teljes szövege a Nők Lapja 2017/1. lapszámában olvasható.