Cixin Liu: A háromtest-probléma – Tudománnyal a világvége ellen

„Nem véletlenül olyan a sztorileírás, mintha lábujjhegyen táncolna tények, fordulatok és plot-pointok körül. A háromtest-problémáról nehéz érdemben beszélni spoilerek nélkül, ugyanakkor meg muszáj, mert egy egyszerre praktikus és elegáns megoldásként a cselekmény együtt halad a felvetett tudományos problémák megoldási kísérleteivel, vagyis úgy tudsz egyre többet a történet hátteréről, ahogy a szereplők kemény agymunkával legyőzik az elméleti akadályokat. Igen, hard sci-fi ez a javából, és Liu egyáltalán nem fogja vissza magát a komplikált elméletek, modellek és gondolatmenetek prezentálásában, ugyanakkor mindent sikerül olyan érthetően elmagyaráznia, hogy még a magamfajta fogalmatlanok is mindig képben legyenek.

Pedig egészen elképesztő magasságokban szárnyal a fantáziája. Az említett játékban (kicsit mind a felépítését, mind a történetbeli szerepét tekintve olyasmi, mint a Végjátékban az óriás itala, csak jóóóval komplexebb) korokon, globális katasztrófákon és civilizációpusztulásokon gázolunk át a történelem nagy tudósaival az oldalunkon, hogy megoldjuk a világ legnagyobb rejtélyét. Míg odakint, a valóságban egyszerű kisemberek szűkölnek valami náluk felfoghatatlanul hatalmasabbnak az árnyékában, nem is sejtve, mi vár az emberiségre, és csak gyülekeznek és tanácskoznak és perlekednek, és saját személyiségeik, érzéseik és prekoncepcióik állnak az útjukban, a játékban Liu az emberi gondolkodás határtalanságát ünnepli, méghozzá valami olyan iszonyatos eposzisággal, amelyhez képest a legnagyobb űrcsata és bolygóközi konfliktus is csak lábjegyzet.”