Újra a Fidesszel kritikus hangokat rúgtak ki az erdélyi sajtóban

„Amint már írtuk, az RMDSZ egyik alapítványa, a kolozsvári székhelyű Progress Alapítvány január elsejétől bezáratta a 14 éves múltra visszatekintő Erdélyi Riportot. A szerkesztőséghez eljuttatott indoklás szerint gazdasági okokról van szó (a Progress Alapítvány 2015-ben 110 ezer eurós támogatás kapott az RMDSZ-től), ám az újságírók, nem hivatalosan, politikai döntésről beszéltek. Ugyancsak az RMDSZ-es alapítvány adja ki a maszol.ro-t, amely 2016 végére a legnépszerűbb magyar nyelvű hírportállá vált, és a portálnál nemrégiben történt átalakulások szintén a politikai magyarázatot támasztják alá.

December elején a portál megtagadta egy olyan cikk közlését, amely Szijjártó Péter román nemzeti ünneppel kapcsolatos utasításait kritizálta, később a szerzőt, Gál Máriát pedig ki is rúgták. Ugyancsak december közepén értesítette a kiadó a portál elődjének, az Új Magyar Szónak az alapítóját és a jelenlegi véleményrovat-vezetőjét, Ágoston Hugót, hogy december 31-től nem hosszabbítják meg a szerződését, és nem tartanak igényt munkájára. A Kettős Mércéhez is eljutott levelében Ágoston Hugó, az erdélyi magyar újságírás egyik nagy tiszteletben álló veteránja, kifejti, »politikai indítékú önkényes intézkedésnek« tartja eltávolítását, amelynek oka »a magyar kormány antidemokratikus politikájának, legfőképpen lélekölő gyűlöletkampányának és a sajtóval való bánásmódjának, a Népszabadság megszüntetésének a bírálata volt«.

Az egykori rovatvezető állításait támasztja alá, hogy a kiadó részéről nem kapott semmilyen indoklást arra nézve, miért nem hosszabbítják meg munkaviszonyát. (A Progress Alapítvány honlapját senki ne keresse az interneten, mert nincs neki olyan - átláthatóságból egyes -, jelenlegi vezetője pedig az a Debreczeni Hajnalka, aki az RMDSZ sajtósaként keveredett botrányba, miután kiderült, kamu állásért vett fel fizetést a román közmédia magyar nyelvű tagozatától.)

Ágoston arról is beszél levelében, hogy rovatvezetőként már jó ideje érzi a lapra gyakorolt politikai nyomást, és zavarta, hogy »a rovatot a főszerkesztő feje fölött – a kampányban legalábbis – a kiadóigazgató irányította.« Azt is hozzáteszi: »[z]avartak a fenyegetőzések is, még inkább az, hogy az utóbbi időben már nem csak azt mondták meg, kiről/miről ne írjunk, hanem azt is, hogy milyen megadott politikai témákat kell feldolgozni és hogyan.«

Különösebben nem érdemes ragozni a dolgot: a jelek szerint a 2014-ben létrejött Fidesz-RMDSZ kiegyezés óta megnyílt a terep a magyar kormánypárt előtt, hogy még inkább birtokba vegye az erdélyi magyar nyilvánosságot, ennek a megnyilvánulásait láthatjuk most az Erdélyi Riport és a maszol.ro esetében - ahol nemcsak Ágoston Hugóval és Gál Máriával, de más publicistákkal is megszüntette a kapcsolatot a lap. Fontos tiszteletben tartanunk az árnyalatokat, és megjegyeznünk, hogy apró kivételekkel, az erdélyi magyar sajtó sosem volt vegytiszta független állapotban, hiszen anyagi szempontból mindig is az RMDSZ-től függött, lévén, hogy a rendszerváltás óta az rendelkezik a magyar kisebbségnek juttatott jelentős bukaresti és budapesti költségvetési források fölött.

Mindazonáltal, hosszú ideig létezett egy olyan megegyezés, amely szerint az RMDSZ plurális alapokon osztja el ezt a pénzt, anélkül, hogy egyetlen konkrét politikai vonalat erőltetett volna. Ágoston Hugó is ehhez a »pluralizmushoz« való visszatérést szorgalmazza, amikor így zárja sorait: »[m]eggyőződésem, hogy az RMDSZ-nek vissza kell nyernie belső pluralizmusát, egyensúlyát és függetlenségét, sajtónknak pedig a pártatlanságát és közszolgálatiságát, amit az Új Magyar Szó és a maszol.ro portál Vélemény rovata mindvégig becsülettel érvényesített.«

Kérdés, hogy ez pluralizmus létezett-e valaha is  maradéktalanul – a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindig. (Elég csak megfigyelni az RMDSZ ügyeit firtató oknyomozó újságírás szinte teljes hiányát, az Átlátszó Erdély portál megalapításának időszakáig.) De még ha tisztában is vagyunk ezzel a ténnyel, nem maradhat észrevétlen, hogy az utóbbi időben teljesen eltolódtak az arányok, és mostanra azt láthatjuk, hogy a Fidesz ugyanolyan háborút folytat a kritikus, nem behódoló sajtó és újságírók ellen, mint Magyarországon.

Az már egy hosszabb beszélgetés tárgya lenne, hogy mi is ennek az erős helyfoglalásnak és kisajátításnak a célja, de annyi biztos, hogy nem egy hosszú távon fennmaradni képes, plurális és politikailag erős kisebbségi közösség megteremtése.”