Ki mondta, hogy passzív, közönyös, önző ország vagyunk? Ha a szükség megköveteli, egyszercsak helyünkön van a szívünk és az eszünk.
„Néha joggal szidjuk magunkat passzivitásunkért, másik iránti közönyösségünkért, a postai sorbanállástól a közlekedésig szinte mindenütt vibráló feszültségért. Mi, magyarok mégis képesek vagyunk mindenféle törésvonalon átívelő összefogásra.
A mostani hideghullám idején olyasmit tapasztalni, amire utoljára talán a 2013-as nagy árvíz idején volt példa. Akkor szinte a fél ország lapátolt, építette a gátat vagy egyéb módon segített a védekezésben.
Most szinte óránként jönnek azok a hírek, amelyek nemcsak szívmelengetők, de konkrétan életmentők lehetnek a nagy fagyok idején.
• A percek alatt országos, sőt határon túlra – Kolozsvárra – is eljutott szabadfogas mozgalom, amelynek keretében egyházi közösségek, civil körök vagy egyszerű polgárok állítottak utcai fogasokat, ahová és ahonnan bárki vihet kabátokat.
• A rendőrök, akik országszerte segítenek begyújtani vagy fát vágni a jellemzően magányosan didergő idős embereknek.
• A fővárosi önkormányzat, amely a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve egy tulajdonában álló ingatlan színháztermében ötven férőhelyet hoz létre, hogy senki ne rekedjen az utcán.
• Az Ökumenikus Segélyszervezet, amely a szokásos hat óra helyett 24 órára nyitja meg melegedőjét, ahol nemcsak a hajléktalanokat, de mindenkit fogadnak, aki fűtetlen vagy nem megfelelően fűtött lakásban próbálja átvészelni a nagy hideget.
• A Budapest Bike Maffia, amely Krízis! nevű akciójában igyekezett a legtöbb helyre takarót, meleg ruhát eljuttatni.
Csak néhány jó példa a sok százból. Milyen jó lenne, ha néha természeti csapás nélkül is képesek lennénk ilyen közösségi cselekvésre!”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Ha Thomas Bernhard még élne, el sem tudom képzelni, miféle gondolatai lennének erről a világról. Győrffy Ákos írása.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
A rendszernek nem az a fontos, hogy mit mondanak vagy tesznek, hanem hogy rájuk nézzen mindenki.
A CSIS szerint az ukrán drónhadviselés jelentősen növelte az orosz veszteségeket.
