Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!

„Az irodalomtanítás legfőbb célja tehát a gondolkodni tanítás. De azt hogyan lehet meghatározni, hogy melyek erre a legalkalmasabb művek? Ön azt állítja, hogy kell a nehézség, nem feltétlenül a legkönnyebben fogyasztható könyvek a jók.

Szerintem ebben a kérdésben is a tanár van kulcspozícióban. Nem azt mondom, hogy Zrínyi Miklóssal mindenkinek kötelező foglalkoznia, hanem azt, hogy én tudom tanítani, mert engem megérintett. Kívánok minden kollégának hasonló szerzőket és műveket!

Ez akkor azt is jelenti, hogy azok a diákok, akiknek a tanárát nem érdeklik Zrínyi művei, nem is fognak hallani a költőről. Ez is belefér?

Igen. Tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de nekem úgy tűnik, jelenleg a gimnáziumi irodalomtanárok elég szabadok. Az érettségi követelmény összesen hat szerzőt tesz kötelezővé, és ez így van jól. Én például Balzac-kal egy percet sem foglalkoztam eddig, Jókaival meg mondjuk összesen másfél órát, pedig majdnem húsz éve tanítok.

…)

De mi, felnőttek vagyunk felelősek azért, hogy középiskolás korukra abszolút megszokták és elfogadták, hogy ami az iskolában történik, annak semmi köze az élethez...

Ez így igaz, de a matematika- vagy fizikaórán ettől még talán lehet dolgozni, viszont ha az irodalomórára a diák nem hozza be legalább minimális szinten az életét, a saját problémáit, akkor döglött az egész. Ha esze ágában sincs beengedni a tanárt az »intellektuális intimszférájába«. Ha az iskola csak az a hely, ahol jó jegyeket kell szerezni, azután érettségit, és másra nem való, akkor szerintem zárjuk be az iskolákat, és töltsük értelmesebb dolgokkal az időt.  

Nem az az oka ennek, hogy túlzottan ki vannak zsigerelve, egyszerűen túl fáradtak a középiskolások?

Ez a túlterhelés dolog csak egy kifogás, eltereli a figyelmet a lényegről. A diákok terhelhetőek, ha érdekli őket valami. Iszonyú mennyiségű időt fordítanak azokra a dolgokra, amelyek érdeklik őket. Az iskola meg gyakran nem tudja, hogyan lehetne érdeklődést csiholni a gyerekekből, ezért aztán kötelezővé teszünk nekik mindenféle hülyeséget. Attól túlterhelt egy diák, ha minél többet foglalkozik számára érdektelen dolgokkal. Óriási különbség van jelen pillanatban a munkaerőpiac és az iskola elvárásai között. Miközben egyre nagyobb szükség van kreatív agyakra, az iskola továbbra is csak magoltat. Informatikaórán a diákok általában csak felhasználói ismereteket tanulnak, szövegszerkesztést, táblázatkészítést, pedig a mai világban hihetetlen izgalmas dolgok történnek a programozók agyában. Hol van az igényes informatikaoktatás? Szerintem mindenkit megilletne ez. Olyan szinten állunk az informatikával, mintha a magyar ábécének csak az első két betűjét tanítanánk meg. Ha ez így megy tovább, 20 év múlva ott fogunk tartani, hogy egyáltalán nem lesz szükség az iskolára, egyetemet se kell majd végezni, a cégek elintézik az oktatást maguk.”