Az egészségügy ismert problémája a kórházi adósság folyamatos újratermelődése – a kancellária-rendszer bevezetése többek között ennek kordában tartására lett volna egy kísérlet. A kormányzat pl. 2011-ben, majd 2015-ben két ízben, tavaly ősszel pedig 45+15 milliárd forinttal konszolidálta a kórházakat. Nehéz megállapítani, hogy a folyamatos konszolidáció politikája mennyiben teszi ellenérdekeltté a kórházakat az adósságtermelésben. Nehéz megállapítani, hogy az adósság újratermelődésében pontosan mekkora szerepe van a rendszerhibáknak (finanszírozási díjtételek elégtelensége, betegút-menedzsment hiánya stb.), és a kórházi vezetés hibáinak.
Ami most történik a kancellária-rendszer bevezetése helyett, nagyon drasztikus lépés a fenti adósságproblémára és a szolgáltatói együttműködés hiányosságaira is, és az említett gazdasági versus orvosi szemlélet közötti paradigmaváltás tekintetében is a modernitás ellen hat.
Az egészségüggyel kapcsolatos átalakításokat az elmúlt években a kapkodás, átgondolatlanság, a valódi cél ismeretének hiánya, és ezek hatásaként rendkívüli károkozás jellemezte. A politikai vezetés elképzelései most sem nyilvánosak, és csak remélni tudom, hogy én látom nagyon sötéten a helyzetet, amikor egy teljesen centralizált, utasításokon alapuló, lebutított rendszer rémképét látom magam előtt, amely részleteiben olyan átgondoltan születik, mint pl. az elmúlt évek oktatáspolitikai intézkedései.”