Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A politikai vezetés elképzelései most sem nyilvánosak, és csak remélni tudom, hogy én látom nagyon sötéten a helyzetet, amikor egy teljesen centralizált, utasításokon alapuló, lebutított rendszer rémképét látom magam előtt, amely részleteiben olyan átgondoltan születik, mint pl. az elmúlt évek oktatáspolitikai intézkedései.
„A magyar egészségügyi kormányzat egy-két hónapja még az ún. kancellária-rendszer bevezetésével egy térségi szinten irányított rendszert kívánt létrehozni. Ebben a kancellárok feladata a tervek szerint a térségi ellátási struktúra összehangolása lett volna, és ezt voltak hivatottak elősegíteni a kancellár pénzügyi-fiskális jogosítványai. Ez az elképzelés persze bizonyos tekintetben eltért a skandináv országok térségi egészségügyi ellátás-szervezési példájától, hiszen a fiskális szempontok valószínűleg messze menőkig elsőbbséget élveztek volna minden más szemponttal szemben.
(...)
Az egészségügy ismert problémája a kórházi adósság folyamatos újratermelődése – a kancellária-rendszer bevezetése többek között ennek kordában tartására lett volna egy kísérlet. A kormányzat pl. 2011-ben, majd 2015-ben két ízben, tavaly ősszel pedig 45+15 milliárd forinttal konszolidálta a kórházakat. Nehéz megállapítani, hogy a folyamatos konszolidáció politikája mennyiben teszi ellenérdekeltté a kórházakat az adósságtermelésben. Nehéz megállapítani, hogy az adósság újratermelődésében pontosan mekkora szerepe van a rendszerhibáknak (finanszírozási díjtételek elégtelensége, betegút-menedzsment hiánya stb.), és a kórházi vezetés hibáinak.
Ami most történik a kancellária-rendszer bevezetése helyett, nagyon drasztikus lépés a fenti adósságproblémára és a szolgáltatói együttműködés hiányosságaira is, és az említett gazdasági versus orvosi szemlélet közötti paradigmaváltás tekintetében is a modernitás ellen hat.
Az egészségüggyel kapcsolatos átalakításokat az elmúlt években a kapkodás, átgondolatlanság, a valódi cél ismeretének hiánya, és ezek hatásaként rendkívüli károkozás jellemezte. A politikai vezetés elképzelései most sem nyilvánosak, és csak remélni tudom, hogy én látom nagyon sötéten a helyzetet, amikor egy teljesen centralizált, utasításokon alapuló, lebutított rendszer rémképét látom magam előtt, amely részleteiben olyan átgondoltan születik, mint pl. az elmúlt évek oktatáspolitikai intézkedései.”