Hibás lehet a tolvajüldöző nő ítéletének súlyosítása

„Másodfokon súlyosították annak a nőnek a büntetését, aki a táskáját eltulajdonító tolvajok után eredt. A rövid hajsza révén kialakult közlekedési balesetben az egyik bűnöző meghalt. (…)

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a korábbi döntést megváltoztatva pénteken úgy határozott, hogy K. Andreának a halott motoros életéért is felelnie kell – halált okozó közúti veszélyeztetést állapítottak meg. A büntetést ezért kétszeresére emelték, továbbra is felfüggesztve. Barabásné Birinyi Andrea tanácsvezető bíró szóbeli indoklásában kifejtette, a lopás bűntette abban a pillanatban befejezetté vált, amikor a tolvajok a kiemelt táskával elhagyták a helyszínt, így tehát ettől kezdve a jogos védelemre nyitva álló idő elmúlt.

A törvényszéki álláspont többszöri áttekintés után is súlyos tévedésnek tűnik. Az egyik legelterjedtebb büntetőjogi tankönyvben is azt olvashatjuk, hogy a lopás tényállásában szereplő »elvételnek« két mozzanata van:

1.) amikor a tárgy kikerül a jogos birtokos uralma alól;

2.) amikor a tolvaj uralma alá úgy kerül át, hogy az eredeti birtok visszaállításának reális lehetősége már nem áll fenn.

Klasszikus példaként szokták emlegetni, hogy amíg a pénztárcával menekülő zsebtolvaj után futva a sértett nyomon követi az erszényét, addig a második mozzanat nem ment végbe, tehát nem befejezett a lopás, és a jogos védelemnek helye van. K. Andrea autóval ugyanezt tette.

Aggályainkkal megkerestük Gellér Balázst, aki az ELTE jogi karának büntetőjogi tanszékét vezeti. A professzor mindenekelőtt jelezte, a konkrét ügyben nem kíván állást foglalni, tekintettel arra hogy nem ismeri behatóan. A jogos védelem intézményéről, időbeli korlátjáról azonban általánosságban elmondta, álláspontja szerint lopásnál mindaddig nyitott a lehetőség a jogos védelemre, amíg a meglovasított dolog nem kerül ki a sértett azon hatóköréből, ahol még – így vagy úgy – vissza tudja szerezni.”