„Négy mezőtúri tizenéves folyamatosan terrorizált, majd úgy megrugdosott egy hajléktalant, hogy az kis híján belehalt sérüléseibe. Tegnap a Szegedi Ítélőtábla meghozta az ítéletet: a legsúlyosabb büntetés ötévi börtön, a legenyhébb több év javítóintézet, illetve felfüggesztett fogházbüntetés. Az elvetemült kamaszok nemcsak meglopták és megverték a kiszolgáltatott férfit, hanem arra akarták kényszeríteni, hogy 22 ezer forintos segélyéből ötezret adjon át nekik. Mindenfajta kiszolgáltatottság, akár a legenyhébb is kétféle reakciót vált ki embertársainkból: részvétet és segíteni akarást vagy diadalmaskodást, felülkerekedést, agresszivitást. Nem kell szélsőséges helyzetekre gondolni: elég átkerülni a napos oldalról az árnyékosra, és máris láthatjuk a tekintetekben a változást, az egyik ember szemében a jóindulatot és az emberséget, a másikéban a kárörömöt és a hirtelen támadt idegenséget. Normál esetben mindez kezelhető, s mintegy tapasztalati velejárója az életünknek.
A hajléktalan ember azonban sosem »normál eset«. Sokan megdöbbennek a fedélnélküliek élettörténetein. Azon, hogy egy ember, aki az utcán él, nem tud tisztálkodni, fagy idején is csak egy szakadt paplant húz magára; valamikor teljes életet élt, családja volt, munkahelye, ambíciói, céljai. Pedig az ellenkezőjén kellene csodálkozni. Azon, ha valaki úgy kezdené az életét, hogy elvégzi az általános iskolát, majd megágyaz magának a Nyugati téri aluljáróban. Senki nem gondolja magáról huszonévesen, hogy ha konfliktusa támad az élettel, legföljebb hajléktalan lesz. Ezért minden emberre úgy kell tekintenünk, hogy eredetileg és alapvetően ő is csodákra teremtődött. De abban a harcban, amelyet életnek hívunk, vannak, akik a tizedik vereség után, ezer sebből vérezve sem adják föl, mások pedig a harmadik kudarc után már föl sem állnak, vagy a pohárhoz nyúlnak.
Az idei keményebb tél Magyarországon eddig nyolcvan ember halálát követelte. Megfagytak, kihűltek. Hajléktalanok, alkoholisták és ami talán leginkább szívszorító, idősek, akiknél vagy tűzifa nincs, vagy a begyújtáshoz szükséges erő hiányzik, s akiknél segítség híján egy múló rosszullét is végzetessé válik.”