Nekem 1956 a csalódásról, a cserbenhagyásról szól
A politikusok és a politika megfojtja a normális emlékezést és ünneplést.
Senki nem gondolja magáról huszonévesen, hogy ha konfliktusa támad az élettel, legföljebb hajléktalan lesz.
„Négy mezőtúri tizenéves folyamatosan terrorizált, majd úgy megrugdosott egy hajléktalant, hogy az kis híján belehalt sérüléseibe. Tegnap a Szegedi Ítélőtábla meghozta az ítéletet: a legsúlyosabb büntetés ötévi börtön, a legenyhébb több év javítóintézet, illetve felfüggesztett fogházbüntetés. Az elvetemült kamaszok nemcsak meglopták és megverték a kiszolgáltatott férfit, hanem arra akarták kényszeríteni, hogy 22 ezer forintos segélyéből ötezret adjon át nekik. Mindenfajta kiszolgáltatottság, akár a legenyhébb is kétféle reakciót vált ki embertársainkból: részvétet és segíteni akarást vagy diadalmaskodást, felülkerekedést, agresszivitást. Nem kell szélsőséges helyzetekre gondolni: elég átkerülni a napos oldalról az árnyékosra, és máris láthatjuk a tekintetekben a változást, az egyik ember szemében a jóindulatot és az emberséget, a másikéban a kárörömöt és a hirtelen támadt idegenséget. Normál esetben mindez kezelhető, s mintegy tapasztalati velejárója az életünknek.