A játéknak számos erőssége van, de ezek közül mindenképpen kiemelkedik az ügyesen felépített és mindig a megfelelő pillanatokban tovább bontogatott sztori.
„A játéknak számos erőssége van, de ezek közül mindenképpen kiemelkedik az ügyesen felépített és mindig a megfelelő pillanatokban tovább bontogatott sztori. 1995-ben járunk, a címszereplő Kathy Rain újságírást hallgat az egyetemen, a koleszos ágya fölött Pulp Fiction plakát, a sarokban egy Fender Stratocaster, villás nyelvével pedig bárkit képes távol tartani (és ha nem megy, akkor jön a sokkoló). A szobatársa, aki amolyan »mama pici lánya« forma, nyakában kereszttel (bár sejthetően a kolesz férfi tagjaival nem feltétlenül csak jó keresztényi kapcsolatot ápol), egy afféle Dr. Watson figura, aki segítségünkre lesz a nyomozás során.
Kathy nagyapja temetésére visszatér szülővárosába, ahol rég nem látott nagyanyjától megtudja, hogy az öreg Joseph valami nagyon furcsa titkot őrizgetett a halálát megelőző években. Ahogy a lány kezdi megkapargatni a felszínt, rögtön előbukkannak a csúnyaságok, mint a közeli katonai légibázis titkos anyagai, titokzatos fények az erdőben, kiskorú öngyilkosság, gyanús egyházi összefüggések és az állandó rémálmok... Kathy ezért felpattan az 1976-os Corley motorjára, és a játék öt napja alatt a mélyére ás a családi szennyesnek és alámerül az olykor szürreálba hajló megmagyarázhatatlannak, ami a várost és a közeli erdőt lengi körül, hogy a végén szembenézzen saját démonaival is.”
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
Régen nem lepett meg film annyira, mint az Anora: Sean Baker alkotása úgy forgatja ki a prostituáltakkal kapcsolatos hollywoodi kliséket, hogy a tanulság észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá.
Évről évre megújul a csatamező, miközben milliók hagyják ott a fogukat, de ebben az esetben senki nem foglalkozik a temetetlen és névtelen halottakkal.
Áll a bál Amerikában: Tim Walztól nem idegenek a hasonló kijelentések, korábban Orbán Viktort is „diktátornak” titulálta.
A magyar mozikba december 26-án száguld be a Sonic, a sündisznó 3., hogy a gyűrűk helyett ismét a forintok és dollárok csilingeljenek, és ehhez a Sega is új játékot időzített.
A katalán sikeredző már mindent elért a Citynél.
Nem csak nekünk tűnt fel, tényleg egyre kevésbé harcias Zelenszkij retorikája.
