„Figyelemre méltó elemzést közölt a Magyar Nemzet online a hétvégén Jared Kushnerről, Donald Trump vejéről. Ha nem is túlzás nélküli azt állítani, hogy Kushner mindent pontosan kiszámított, és az úgy működött, ahogy ő eltervezte (az FBI Clintonnal szembeni törvénytelen nyomozásának elrendelése nem lehetett az algoritmusok része, mert az még magát Trumpot is meglepte), az mindenesetre igaz, hogy Trump szinte mellékszereplője saját történetének. Az igazi karrierista, aki faltörő kosnak használja Trumpot, az a veje, Jared Kushner, aki már régóta elnök akar lenni. Példaképe a katolikus demokratapárti John F. Kennedy, s ő lehetne a zsidó republikánus elnök, miután apósának a republikánus pártot sikerült meghekkelnie. Vélhetően republikánus színekben akarja váltani négy év múlva Trumpot. Ivánka Trumppal, a Donald Trump lányával az oldalán.
Az is valószínűsíthető, hogy a Fehér Ház igazi ura nem Trump lesz, hanem a veje, akit főtanácsadóként bevitt az adminisztrációba. Vele Trump lánya, aki nem véletlenül költözött a férjével Washingtonba, és vélhetően Trump cégügyeit is ők irányítják. Mindez nem teszi kiszámíthatóbbá az elszabadult hajóágyúként viselkedő Trump elnökségét, mert Kushnerről semmi biztosat nem lehet tudni. Senki nem szavazott rá, mégis a háttérben már a világ ura lehet. Amit közvetve tudni lehet, az nem sok jót ígér. A kormány összeállításában is döntő szava volt, az pedig riasztó, kik kerültek kormányzati pozícióba. Közülük különösen visszatetsző Steve Bannon személye és vele a szélsőjobboldali gyűlöletportál, a Breitbart kormányzati szintre emelése. Trump rasszizmusának felhasználása, az egész göbbelsi propaganda, amit a kampányban folytattak, s ami állítólag Kushner kezében összpontosult, szintén inkább ijesztő figurát, hidegfejű, számító, karrierista zsarnokot mutat.
Az Antikrisztus világdiktátor lesz, aki azonban nem az eddigi diktátorokra jellemző módon viselkedik, s azt már láthatjuk, hogy a világ mostani fasizálódása leplezett jelenség. A világ új diktátorai nem számolják fel teljesen a demokratikus struktúrákat, hanem csupán kibelezik azokat. Politikai ellenfeleik és a hagyományos kategóriákban gondolkodó történészek ragaszkodnak ahhoz, hogy ezek nem diktatúrák, hanem olyan autokráciák, amelyek még beleférnek a demokratikus látszatba, holott nem. A lényeget tekintve ezek színtiszta önkényuralmi rendszerek, diktatúrák, de ez nem világos az emberek előtt. Az sem világos számukra, hogy az autokrácia és a diktatúra nem két független állapot, hanem az autokrácia a diktatúra korábbi fejlődési szakasza, a diktatúra gyerekkora, de egylényegű és azonos azzal.