Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
Ugyan számtalanszor megkapta már az értetlenkedő kérdést, hogy miért végzi szívességből más munkáját, ő mégsem törődik a rosszalló megjegyzésekkel. A legnagyobb természetességgel igyekszik rendbe tenni a környezetét, vagy ahogy ő mondja: adni, csinálni, amíg van mit. Tennivalóból pedig nincs hiány.
„Az önkéntes festőkből álló csapat három év óta minden hónapban felkeres egy óvodát, bölcsődét vagy iskolát, ahol péntekenként, a napi munkaidő vége után kifestenek egy termet. Teszik mindezt puszta jóindulatból, fizetség nélkül. Barf Attilával, a Nemzeti Festékbolt tulajdonosával beszélgettünk, aki korábban az Ovitündéreknek is segített.
Egy csinos és barátságos angyalföldi kávézóban ülünk, ahol büszkén körbenéz, és mellékesen megemlíti, hogy a falak itt is az ő festékeivel lettek kifestve. Egy festéküzlete van ugyanis a XVII. kerületben, ahol egy nap úgy döntött, tesz valamit a környezetében élőkért. Hogy honnan jött az ötlet? »Isteni sugallat« – neveti el magát.
»Így tudok segíteni«
- Azon gondolkoztam, mit lehetne csinálni a mi szakmánkban, amivel segíthetnénk. Igazából minden szakmában lehetne ilyen területet találni, legyen az akár a burkoló, a festő vagy éppen az ügyvéd. Most pénteken túl leszünk a 44. teremfestésünkön, szóval nem ma kezdtük. A festést társadalmi munkában végzik a hozzánk járó szakemberek, és olyanok is, akiknek ez nem szakmája, de szeretnének segíteni, részese lenni egy ilyen szuper programnak. Nagyon hálás vagyok nekik, nélkülük nem működne a program. Az anyagot pedig a boltomból biztosítjuk.
Ugyan számtalanszor megkapta már az értetlenkedő kérdést, hogy miért végzi szívességből más munkáját, ő mégsem törődik a rosszalló megjegyzésekkel. A legnagyobb természetességgel igyekszik rendbe tenni a környezetét, vagy ahogy ő mondja: adni, csinálni, amíg van mit. Tennivalóból pedig nincs hiány.
(Barf Attila fest, fotó: Jaksa Vivien)
Minden hónapban több intézmény is jelzi, hogy szükségük lenne a munkájukra. A kiválasztás közülük nem önkényesen zajlik, az óvodák és iskolák egy versenyre nevezhetnek be, ezekben pedig szavazatokat gyűjthetnek és többletpontokat is szerezhetnek, ha elég aktívak. Amilyen lelkesedéssel Attila beszél, az a sanda gyanúm támad, hogy nem ismeri a fáradtság fogalmát. De megnyugtat: korábban a szavazatokat minden nap éjfélig számolgatta privát üzenetekből, ma viszont már a Be Social jóvoltából egy szuper facebookos alkalmazással megoldható az egész, ráadásul a szervezésben is nélkülözhetetlen segítsége van, Szőke-Csizmadia Regina személyében.
Mi történik a Merzse-mocsárnál?
- Havonta szervezünk egy másik jótékonysági rendezvényt is Festőfutás a gyerekekért címmel, a ferihegyi Merzse-mocsárnál. Van egy kis ládánk, amibe bárki bármilyen összeget beledobhat, a délelőtt folyamán pedig egy játékkal eldöntjük, hogy mire fordítsuk. Nem a pénzt adjuk oda, hanem eszközöket vagy játékokat vásárolunk belőle egy választott intézménynek.
Az, hogy nem pénzt adományoznak, egyfajta íratlan alapszabályként működik náluk. Attila magyarázatként hozzáteszi azt is, hogy régebben többször csalódott a támogatott alapítványokban, amikor azokról kiderült, hogy a pénzt nem arra költik el, amire az adományozók szánnák.”
(...)