„Az önkéntes festőkből álló csapat három év óta minden hónapban felkeres egy óvodát, bölcsődét vagy iskolát, ahol péntekenként, a napi munkaidő vége után kifestenek egy termet. Teszik mindezt puszta jóindulatból, fizetség nélkül. Barf Attilával, a Nemzeti Festékbolt tulajdonosával beszélgettünk, aki korábban az Ovitündéreknek is segített.
Egy csinos és barátságos angyalföldi kávézóban ülünk, ahol büszkén körbenéz, és mellékesen megemlíti, hogy a falak itt is az ő festékeivel lettek kifestve. Egy festéküzlete van ugyanis a XVII. kerületben, ahol egy nap úgy döntött, tesz valamit a környezetében élőkért. Hogy honnan jött az ötlet? »Isteni sugallat« – neveti el magát.
»Így tudok segíteni«
- Azon gondolkoztam, mit lehetne csinálni a mi szakmánkban, amivel segíthetnénk. Igazából minden szakmában lehetne ilyen területet találni, legyen az akár a burkoló, a festő vagy éppen az ügyvéd. Most pénteken túl leszünk a 44. teremfestésünkön, szóval nem ma kezdtük. A festést társadalmi munkában végzik a hozzánk járó szakemberek, és olyanok is, akiknek ez nem szakmája, de szeretnének segíteni, részese lenni egy ilyen szuper programnak. Nagyon hálás vagyok nekik, nélkülük nem működne a program. Az anyagot pedig a boltomból biztosítjuk.
Ugyan számtalanszor megkapta már az értetlenkedő kérdést, hogy miért végzi szívességből más munkáját, ő mégsem törődik a rosszalló megjegyzésekkel. A legnagyobb természetességgel igyekszik rendbe tenni a környezetét, vagy ahogy ő mondja: adni, csinálni, amíg van mit. Tennivalóból pedig nincs hiány.