A kormány mindenki ellen

„Vagyis akárhogy is nézzük, a PSD–ALDE-kormánynak egycsapásra sikerült maga ellen hangolnia a teljes romániai igazságszolgáltatást, valamint az Európai Bizottságot, amely a jelek szerint nem igazán hiszi el Florin Iordache igazságügy-miniszter indoklását, miszerint a közkegyelem a börtönök túlzsúfoltsága miatt szükséges. Ehelyett hajlamos inkább azt – a kormánypártokat és azok politikusait ismerve valóban valószínűbb és logikusabb – következtetést levonni, miszerint az intézkedés célja a baráti politikusok és üzletemberek kimentése az igazságszolgáltatás karmaiból.

És ami még figyelemre méltóbb teljesítmény: sikerült ismét tényezővé tennie a mögötte álló párt erodálódása nyomán lassan politikai háttér nélkül maradó Klaus Johannis államfőt, aki egyszemélyes gyors reagálású egységként, a kormányülésre berobbanva, az utolsó pillanatban akadályozta meg a határozatok elfogadását, hogy aztán – kihasználva a tiltakozó tömegek utcára vonulását – népszavazást hirdessen a korrupcióellenes küzdelem folytatásáról. Az államfő jól ráérzett arra a hangulatra, amely a szociálliberális oldal győzelme után kialakult az országban.

A PSD–ALDE-irányvonalával szemben álló szavazók ugyan a liberálisok szerencsétlenkedései elleni protest jeleként inkább otthon maradtak a választáson, de amikor azzal szembesülnek, hogy a kormányoldal teljesen arcátlan módon már rögtön az elején igyekszik megfelelni minden vele kapcsolatos negatív sztereotípiának, megmutatták magukat, és azt, hogy képesek tömeget képezni. Mindezek nyomán szinte borítékolható, hogy bármilyen, a közeljövőben megtartandó országos választáson vagy referendumon lényegesen masszívabb arányban jelennének meg, mint decemberben. Vagyis Johannis népszavazásának kimenetele aligha lenne kétséges – más kérdés, hogy a kormány a parlamenttel együtt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja az eredményét.”