Globalizációs apály előtt

„2016-ban a globalizáció megroppant. Előbb Nagy-Britanniában az Európai Unióból való kilépéséről döntő népszavazás, majd az olasz alkotmánymódosítást elutasító hasonló aktus, végül, de nem utolsósorban Donald Trump amerikai elnökké választása miatt érezhettük ezt. Bár sok elemző figyelmeztetett arra, hogy a világgazdaság hajóját nem lehet egy pillanat alatt megfordítani, ezért nem szabad hatalmas változásokat várni a világgazdaságban, ennek ellenére érdemes elgondolkodni a globalizáció lelassulásának, illetve akár teljes leállásának lehetőségén is. (...)

Hosszabb távon a globalizáció nem egy megállíthatatlanul egy irányba haladó folyamat, hanem inkább az jellemző rá, hogy hullámokban támad, azaz a globalizáció apályát rendszerint a folyamatok dagálya, azaz felgyorsulása követi. Aztán ez a globalizációs dagály pár évtized múltán eljut odáig, hogy az ellenkező, a folyamat ellen ható hatások erősödnek fel. Sajnos a tapasztalatok szerint a globalizáció apálya eddig mindig együtt járt jelentős fegyveres konfliktusokkal is, erre az egyik legjobb példa a XX. században az első és a második világháború vagy a XV–XVI. századi globalizációs hullámot követő nagy európai háborúk.

Éppen egy globalizációs apály előtt állunk manapság mi is, és csak remélhetjük, hogy ez nem fog olyan szörnyű pusztításokkal járni, mint amilyeneket a XX. századi világháborúk hoztak két globalizációs dagály között. További új fejlemény, hogy míg a XV–XVI. századi, illetve a XIX. századi globalizációs folyamatok során igen jelentős embertömegek mozgására, azaz nemzetközi migrációra is sor került, a XX. századi globalizáció első évtizedei során a nemzetközi migráció jóval kisebb jelentőségű volt, de napjainkra ez a migráció is jelentősen felgyorsulni látszik. A migráció és a civilizációk azt követő összecsapása viszont láthatóan tovább erősíti a globalizáció elutasítását, és ez ma már nemcsak néhány »szélsőségesen populista európai kis párt«, hanem az Egyesült Államok elnöke által megfogalmazott álláspont is.”