Három különbség a lengyel és magyar ellenzék állapota között

„Sokan tudjátok, hogy a hétvégén az ALDE Kongresszus keretei között - ELF elnökségi tagként - Varsóban voltam ahol sokat beszélgettünk a lengyel-magyar párhuzamról. Számomra a legérdekesebb kérdés az volt, miért sokkal sikeresebb a lengyel ellenzék mint a magyar: a lengyel kormánypárt, a PiS jelenleg 30-35 ponton, míg a liberális .Nowoczesna és a régen Tusk által vezetett PO egyaránt 15-20 százalék között; ha ma lennének a választások, könnyen ők alakíthatnának kormányt. Anekdotikus - és abszolút tudománytalan - élményeim alapján három különbséget láttam a lengyel és magyar ellenzék állapota között. 

1. Civilek és politikusok együttműködése. Egy szombati panelben ott ült egymás mellett a .Nowoczesna alkotmányügyekkel foglalkozó képviselője és a nagy civil tüntetések főszervezője - és tökéletes összhang volt köztük. A párt nem akart »rátelepedni« a tüntetésekre, a civil szervező folyamatosan arról beszélt, mit tesz a párt a parlamentben, »ahogyan az ellenzéki politikusok is nap mint nap megjegyzik« fordulat tízpercenként hangzott el a civil szereplők részéről. 

2. »Nemzeti büszkeség«. Akinek nem inge, ne vegye magára, de Magyarországon gyakran lehet ellenzéki oldalon defetizmussal, pesszimizmussal, »világvége hangulattal«találkozni; ennél is károsabb szerintem a »magyar nép ilyen, ezt érdemli« mentalitás. A lengyeleknél az ellenkezője van: minden ellenzéki politikus elmondja, hogy imádja Lengyelországot, tudja hogy a lengyel nép nem fogja tűrni az autokratikus fordulatot és hogy a lengyel nép hosszú távon bölcs lesz. 

3. Szinte szóba se kerül az ellenzéki belső harc. A .Nowoczesna és a PO markánsan eltérő párt: az egyik liberális, a másik konzervatív-liberális; az egyik régi, a másik új - ezt mindenki tudja, nem akarják hogy a másik másmilyen legyen és ha kell majd együttműködnek. Ennyi.”