Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Ha mindenki, aki nem idegenellenes vagy aki EU-párti, felsorakozik Merkel mögé, azzal az EU-ellenes erőknek kedveznek.
„Merkelnek ma egyetlen politikai alternatívája van, de ténylegesen ők sem jelentenek rá semmiféle veszélyt: az Alternatíva Németországnak (AfD) párt. Az AfD maga is Merkel igazi ellenzékeként pozicionálja magát, ami a kancellárnak is felettébb jól jön. Ha a CDU-nak sikerül az egész kampányt a »Merkel, vagy az AfD« kettősségére egyszerűsítenie, akkor nemcsak a saját jobbközép táborát ránthatja össze, de szavazatokat szerezhet baloldalról is. A baloldali pártoknak – a CDU/CSU-val együtt kormányzó szocdemeknek, illetve az ellenzéki zöldeknek és kommunistáknak – ma is többségük van ugyan a Bundestagban, de a szocdemek nem merték meglépni a baloldali koalíció létrehozását. Most már persze azt ígérik, hogy legközelebb nyitnak a többi baloldali párt irányába – de ez kevéssé hiteles, elvégre akkor miért nem tették ezt eddig? Ráadásul a szocdemeknek most már a húsz százalékért kell megküzdeniük, azaz a jelenlegi felmérések szerint még ha akarnák, akkor se lenne meg a többségük a zöldekkel és a kommunistákkal. A baloldali szavazók tehát pontosan látják, hogy 2017-ben nem lesz baloldali kormány Németországban – és ezért készek Merkelre is szavazni. Elvégre a humanista menekültpolitikának, a transzatlanti elköteleződésnek, az EU-barát irányvonalnak és az oroszokkal szembeni keményebb fellépésnek az egyetlen garanciája Németországban Angela Merkel.
Amit Merkel a CDU középre tolásával elvesztett a jobboldalon, azt megnyerheti balról. Nem neki kell tehát különösebben izgulnia a választások miatt. A CDU/CSU 35 százalék körül biztosan vezeti a közvélemény-kutatási listákat, elsőségét senki sem veszélyezteti. A szocdemek (SPD) a húsz százalék környékén kapaszkodnak, az AfD-nek olyan 15 százalékra lehet esélye, a zöldek és a kommunisták (Die Linke) tíz-tíz százalékon állnak, és ezúttal a polgári liberálisok (FDP) hat-hét százalékkal visszatérhetnek a berlini parlamentbe. Merkel akár még válogathat is a koalíciós partnerek között: vagy folytatja az összeroppant szocdemekkel a nagykoalíciót, vagy a zöldekkel és a liberálisokkal alakít kormányt.
Merkel tehát marad. Ezt kelet-európai kritikusai, mint például a magyar kormánykörök is belátták már, és ennek megfelelően visszafogják bírálataikat. Merkel Európa, sőt akár az egész szabad, nyugati világ számára stabilitást jelenthet, és ez jelenleg bizonyosan fontosabb, mint egy baloldali kísérlet.
Mindazonáltal a német demokráciának egyáltalán nem tesz jót, ha hosszú távon sem jelenik meg baloldali alternatíva. Ha mindenki, aki nem idegenellenes vagy aki EU-párti, felsorakozik Merkel mögé, azzal az EU-ellenes erőknek kedveznek. Az unió igenlése vagy az idegenellenesség elutasítása nem lehet elegendő összetartó erő, mert ez a politikai életet eleve az EU-pártiak és az EU-ellenesek táborára osztja. Sokkal szerencsésebb lenne, ha Merkel politikájával szemben – amit számos irányból jogosan lehet bírálni – nem csak az olyan EU- és idegenellenes erők, mint az AfD tudnának alternatívát állítani.”