Stróman­felvételi

„Felvételt hirdet a strómanképző. Nem csoda, nagy a kereslet. Zárthelyiek a vizsgák, rengeteg a tesztkérdés, állítólag utána is néznek a jelentkezőknek. Régebben a szónak volt valami gyanús csengése, de ez a múlté. Napjainkban jó helyen strómannak lenni valóságos megtiszteltetés, biztos perspektíva.

Rajtam látszik, hogy megbízható vagyok. Nem ártom bele magam azokba az ügyekbe sem, amelyek rám tartoznak. Kifejezetten engedelmesen hajtottam végre a parancsokat a katonaságnál is. Diplomám nincs, de ígérem, lesz – olyan, amilyenre szükség van. Amíg nem tudom ugyanis, hogy milyen szektorban leszek álcsászár, nem érdemes belefogni. Viszont az alázaton kívül van bennem tudásszomj, és belátom, hogy azért mutatnom kell a hozzáértésemet s kerülhetek olyan helyzetbe, mintha magam döntenék. A tulajdonosi szerep nem volt egészen idegen a családunktól, szüleimet az államosítás röpítette ki a nincstelenségbe, a strómanság nem volt rájuk jellemző, de remélem, büszkék lesznek így is rám. Vittem valakire.

Tény, hogy ezen a pályán is van rizikó, de úgy tapasztalom, hogy csak egészen szélsőséges esetben üt be a katasztrófa. Itt van ez a szerencsétlen Orgován Béla, aki mindenféle képzettség nélkül bevállalt cégvezetést, majd a Quaestor-botrány csúcspontján a Quaestor Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója lett. Mindent aláírt, amit elé tettek, fogalma sem volt semmiről. Na, ez a strómanság megcsúfolása, az ilyenek miatt nincs becsülete a munkának.”