Egy windsori víg nő

„Egyebek között ilyen és ehhez hasonló veszélyekre (is) figyelmeztetett a Windsorban 12 számban indult úszónő a Gyárfás Tamás elnökkel vívott korábbi csörtéiben. A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) korifeusai azonban csak a hatalommániás és pénzéhes párost akarták látni és láttatni Hosszú és Tusup személyében. Az egykori Napkelte-vezér dicstelen távozásával azonban korántsem ért véget ez a szűk látókörű és szánalmas korszak a MÚSZ-nál. Jó példa erre a női 4 x 200-as gyorsváltó körüli hecckampány, amelynek célpontja (megint) Hosszú Katinka lett.

A Gyárfás-éra kiszolgálói úgy gondolták, azzal, hogy minden idők legeredményesebb egyéni úszója a tizenharmadik(!) számban beugróként már nem vállalta a szereplést, nem tett meg mindent a magyar színekért. Mindez valójában csak szánalmas, aljas és szakmaiatlan vádaskodás. Szánalmas, hiszen tegnap estig Windsorban hatszor játszották el a magyar himnuszt, de Katinka nélkül egyszer sem hallhattuk volna… Aljas, hiszen úgy állítják be, mintha az Iron Lady cserben hagyta volna a hazáját, miközben a szövetségi kapitánnyal való közös döntésről volt szó. (Ugyanakkor azt elfelejtik felidézni, hogy Rióban talán épp a magyar stafétában vállalt szereplés miatt nem lett meg a negyedik olimpiai aranya.) És szakmaiatlan, hiszen aki csak egy kicsit is ismeri a sportágat, az tudja, hogy az egyéni számok mindig is előnyt élveztek a váltóval szemben.

Miként Shakespeare szereplői, a windsori víg nők Falstaffból, úgy csinált Hosszú is bohócot az elmúlt hónapokban a magyar úszósport állóvizét uraló szakmai és politikai sleppből. Aki képes pusztán az eredményeivel felszámolni egy olyan hatalmi struktúrát, amely egyfajta centrális erőtérre, arroganciára és korrupcióra épül, az csak követendő példa lehet minden magyar ember számára.”