Mark Lawrence: Úti testvérek

„Merthogy aztán a folytatás fokozatosan egyre jobb és jobb lett (ilyenkor lenne jó tudni, hogy vajon a megírás időrendjében kerültek-e a kötetbe az írások...), és kiderült, hogy tényleg nagyon érdekes az »úti testvérek« bőrébe bújni. Már a Tövisek hercegében is nagyon hiányoltam, hogy közelebbről megismerjük Jorg rablóbandáját, pedig érezhetően olyan figurák rejtőznek közöttük, akiknek lenne mit mesélniük... Most viszont működő karaktert, izgalmas, titkokkal és fájdalmas eseményekkel terhes személyiséget nyertek, ráadásul hatásos, erősen továbbgondolásra késztető történetek keretében. Most megismerhetjük a regényben csak alig-alig sejtetett életutakat, aminek következtében más színben látjuk az egyes figurákat: motivációikat ismerve már nem arctalan gyilkosok, hanem hús-vér alakok, akiknek a múltja épp annyira hatással van a jelenükre, mint mindannyiunk esetében.

Külön örültem annak, hogy nincs két egyforma novella a kötetben. Akad itt sok-sok évvel a trilógia cselekménye előtt játszódó írás, mint az egyik kedvencem, az »Egy jó név«, ami nemcsak időben, de térben is eltávolodik a fővonaltól, megteremtve ezzel az egyik legérdekesebb főszereplőt. De ellátogatunk Jorg herceg gyerekkorába is: másik kedvencemben, az »Ismerd meg tenmagad«-ban Gomst atya kerül előtérbe – hihetetlen figyelni a hatéves herceget, és hogy miként alakult már ekkor a kapcsolatuk az atyával. »A titok«-ban Sim testvér lelkébe pillanthatunk be... már ha nem ijedünk meg attól, amit ott találunk (remek szerkezetű novella egyébként, kifejezetten ütős csattanóval); míg a »Választások«-ban Gorgoth néz nehéz döntés elébe (a nem teljesen emberi nézőpont érzésem szerint nem sikerült hibátlanul, mégis emlékezetes írás).”