Belebukott legújabb vádaskodásába Magyar Péter: összenőtt Gyurcsányékkal (VIDEÓ)
Szembesítették az exférjet.
A nyugdíjasok és alacsony jövedelműek nélkül a baloldali-liberális ellenzék végképp beszorul az eleve nem túl széles középosztályba, ahonnan választást nyerni nem lehet.
„Az Origo-Lokál-Ripost-Tények-888-Magyar Idők együttesen olyan párhuzamos valóságot tudnak kialakítani, ami csekély értelmiségi tiltakozás és méltatlankodás mellett stabilan eléri azokat a választókat, akikre a Fidesznek szüksége van. Ez a médiabirodalom tartja meg a nem-kritikus Fidesz-tábort, ami a győzelem első feltétele.
Ami az ellenzéket illeti, valójában korántsem lett kétpólusú a magyar belpolitika, csupán arról van szó, hogy a bal- és jobboldali ellenzéket másképp támadja a kormány. A Jobbikkal való hangos csörte mellett a baloldalt nem direkt, hanem szavazóin keresztül közvetlenül gyengíti. A minimálbér-emelés és a nyugdíjasoknak járó plusz 10 ezer forintos utalvány a baloldal még leginkább megmaradó bázisát célozza. A nyugdíjasok és alacsony jövedelműek nélkül a baloldali-liberális ellenzék végképp beszorul az eleve nem túl széles középosztályba, ahonnan választást nyerni nem lehet.
Vona Gábor támadása viszont elsősorban nem is a Jobbik szavazóinak szól, hanem a Fidesz saját táborának. Vona és a Jobbik hiteltelenítésének célja, hogy ne legyen átjárás a Fidesz felől a Jobbik felé – a másodlagos preferenciák lezáruljanak. A Jobbikot hazaárulózni vagy Vona Gábort homoszexualitással vádolni alapvetően éppen abban a konzervatív-autoriter körben működhet, akik a kvótanépszavazás célcsoportjai és nemmel szavazói is voltak.
Ha ez a két taktika sikeres lesz, úgy nem egyszerűen szavazókat vesz el a Fidesz a Jobbiktól és a baloldaltól is, de közben döntően épp olyan választókat tud megnyerni, akik potenciálisan átszavaznának a másik ellenzéki formációra, akkor, ha abban látják a kormánypárt esélyes kihívóját. A néppárti Jobbik-szavazó és az értelmiségi-középosztálybeli baloldali-liberális választó ugyanakkor sokkal kevésbé hajlandó ilyen jellegű átszavazásra, csak belőlük nem fog egységes szavazói tömb kialakulni. Hasonlóképp: az a kiábránduló, egykori polgári Fidesz-szavazó, akinek sok a kvótakampány, nem tetszik a média központi irányítása, a folyamatos karaktergyilkosság, ami bárkivel szemben bevethető, vélhetően nem fog magának pártot találni sem a Jobbikban, sem a baloldali pártokban – legalább is ennek most nem látni jelét.
A választásokig tartó szűk másfél év azonban még sok idő: az Erzsébet-utalványos káosz például egészen biztosan csökkenti az intézkedések hatékonyságát, ráadásul a nyugdíjasok hagyományosan jobban kitartanak a baloldal, különösen az MSZP mellett. Ez a mostani akció fontos figyelmeztetés arra, hogy a Fidesz kész a baloldali törzsbázist is megszerezni – ha a baloldali-liberális pártok nem foglalkoznak velük, nem politizálnak feléjük, akkor könnyen elveszíthetik őket. A másik nagy rizikót pedig a polgári-konzervatív szavazók jelentik: annak ellenére, hogy a »kiábrándult Fidesz-szavazó« az egyik állandó toposza a tábor bővítésére vágyó ellenzéki pártoknak, mozgalmaknak, talán soha korábban nem volt ennyire egyértelmű, hogy ez a szavazói csoport mennyire magára van hagyva. Egy ilyen párt elindulásának ugyanakkor igen komoly gátja, hogy a dominánsan baloldali-ellenzéki térfélen aligha találnának szövetségesre és a Jobbik meglévő radikalizmusa is inkább taszító számukra. Ezzel együtt is, a legnagyobb légüres tér itt van, ami a Fidesz jelenlegi politikai irányvonalával és az egyelőre kizárólag baloldali-balliberális jellegű mozgalmak, pártok megjelenésével csak nőni fog.”