Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Már abban sem ért egyet senki, hogy mi a kamuhír: ami az egyiknek kamu, az a másiknak az Igazság, ami az egyiknek fact-check, az a másiknak cenzúra.
„1. A címben csupa nagybetű van
Elég ritkán fordul elő, hogy létező híreket így kelljen az olvasó arcába ordítani. Ha egy cím ezt teszi, érdemes gyanakodni.
2. A cím olyasmit állít, amit a szöveg nem támaszt alá
Hiszen ha már megvan a kattintás, szinte mindegy is, mi van a szövegben. Ha egy ígéretes cím után a szöveg csak csalódást okoz, nem benned van a hiba.
3. Nincs szerző, vagy álnéven van írva a cikk
Igen, ilyen előfordul az Igazmondó Médiában is, néha még alapos oka is van. A kamuhírek esetében viszont garantált, hogy ez a helyzet.
4. Az oldalnak nincs impresszuma, vagy ha van, nem derül ki belőle, hogy ki csinálja igazából
Ez már egy nyomozást (vagyis egy plusz kattintást) igényel, de megéri: ha az oldal, ahol megjelent, hogy ROGÁN ANTAL MEGEVETT EGY VÉDETT VIDRÁT, látványosan rejtőzködik, akkor valószínű, hogy Rogán Antal nem evett meg egy védett vidrát, Orbán Viktor bizalma pedig továbbra is töretlen iránta.”