A Down-babákról

„Minden mondatában ott van a rengeteg történet, tapasztalat, amelyet a Korai Fejlesztő Központban szerzett az elmúlt 25 évben. Napi szinten szembesül a nehézségekkel, a hiányosságokkal, amelyeken most miniszteri biztosként próbál változtatni. Április óta ebben a pozícióban tervez, szervez, összehangol, és mindeközben jelen van a Korai Fejlesztőben is. Hatalmas energiája és tenni akarása mindenkit magával ragad, aki a környezetébe kerül. Pásztory Dóri interjúja Czeizel Barbarával.

(...)

P. D.: Mikor érezted, hogy a helyedre kerültél?

C. B.: Negyvenéves korom körül sok változás történt az életemben, rákényszerültem, hogy jobban megfogalmazzam saját magam. Az ember mindig a saját nehézségein keresztül tapasztal meg dolgokat, ezért számomra onnantól vált egyértelművé, hogy ez teszi teljessé az életem, és ezzel kell foglalkoznom. (...) Minden évben abba akartam hagyni, de valahogy csak eljutottam a szakdolgozatig, aminek kapcsán a végtaghiányos kisgyerekek családjai körében próbáltam felmérni a különböző nehézségeket.

Itt értek olyan impulzusok, amelyek miatt nem hagytam el a pályát a diploma megszerzése után. Elkezdtem Vácon egy bölcsődében dolgozni, ahova fogyatékkal élő gyerekek is járhattak. A kilencvenes évek elején jött először lehetőség, hogy civil kezdeményezések beinduljanak, így 1991-ben létrehoztuk a Korai Fejlesztő Központú Támogató Alapítványt dr.Gallai Mária gyerekorvossal és Dubecz Dorottya gyógypedagógussal. Még akkor sem voltam biztos benne, hogy ez az én utam. Ráadásul úgy lettem a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője, hogy a kolléganőim hamarabb szültek, én pedig még az identitásomat kerestem. Volt, hogy próbáltam magam kicsit eltávolítani, átadni a vezetést, de valahogy sosem sikerült.

P. D.: Mi a pontos feladata a központnak?

C.B. Születéstől kezdve egészen hatéves korig foglalkozunk a megkésett, eltérő fejlődésű, illetve fejlődési zavar szempontjából veszélyeztetett kisgyermekekkel és családjukkal. Komplex diagnosztikai vizsgálatot vállalunk hároméves korig, és egyénre szabott, tervszerűen felépített fejlesztő és terápiás programot, valamint egyéb szociális segítséget és tanácsadást is végzünk. 

(...)

P. D.: Húszezer ellátatlan család nagyon nagy szám. Hogyhogy ilyen sokan vannak?

C. B.: (...) Sajnos a nyomon követő rendszer sem működik jól: százból talán tíz esetben fordul elő, hogy az újszülött kikerül az egészségügyből, és bekerül egy ellátórendszerbe, aminek keretén belül kaphat megfelelő fejlesztést. A többi kilencven esetben a szülő maga menedzseli a gyerek ellátását, ha meg tudja tenni. Ha meg nem, akkor sokszor csak az óvodában, legrosszabb esetben az iskolában derül ki, hogy kellett volna.”