Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Amit nagyon sikerült elkapni az eredeti filmből, az a rosszul felszerelt, koszos, esélytelen lázadó banda küzdelme a profi gépezetként működő Birodalom ellen. Erre még sikerült is rájátszani azzal, hogy a felkelők mellett nincs egyetlen fénykardforgató sem.
„Amit nagyon sikerült elkapni az eredeti filmből, az a rosszul felszerelt, koszos, esélytelen lázadó banda küzdelme a profi gépezetként működő Birodalom ellen. Erre még sikerült is rájátszani azzal, hogy a felkelők mellett nincs egyetlen fénykardforgató sem. Emellett persze telepakolták mindenféle utalásokkal és kameokkal is, amik összekötik a korábbi filmekkel a Zsivány Egyest. Valljuk be, hogy ezeknek egy igen jelentős része dramaturgiai szempontból tök felesleges, simán kihagyható lenne – de szerintem egyetlen egy rajongó sem lesz, aki ezek miatt elkérné a panaszkönyvet. Inkább örül magában, hogy ezek bekerültek.
Valójában például Darth Vader is totál kihagyható lenne a cselekményből – de nagyon jó, hogy mégis sikerült megoldani a szerepeltetését. Nagyon-nagyon rövid időre tűnik csak fel, de azok a jelenetek tökéletesre sikerültek. Ennyi év után sikerült ismét elérni, hogy megborzongjunk tőle – már csak ezért is érdemes volt elkészíteni a filmet, de komolyan.
Viszont van sok-sok elem, amiben más a Rogue One, mint a korábbi filmek. Maga a nézőpontváltás a legfontosabb ezek közül. Az összes korábbi filmben a legnagyobb hősök küzdelmeit láthattuk – az átlag katona tömegjelenetekben, statisztaként tűnt fel. Hogy milyen a lövészárok mocskában küzdeni a következő három percnyi túlélésért… nos, az egy olyan új színfolt, amiért tényleg érdemes volt megcsinálni ezt a filmet. Erő, fénykard, felspécizett Millenium Falcon, és minden egyéb nélkül helyt állni – hát, kihívás.”