Amit nagyon sikerült elkapni az eredeti filmből, az a rosszul felszerelt, koszos, esélytelen lázadó banda küzdelme a profi gépezetként működő Birodalom ellen. Erre még sikerült is rájátszani azzal, hogy a felkelők mellett nincs egyetlen fénykardforgató sem.
„Amit nagyon sikerült elkapni az eredeti filmből, az a rosszul felszerelt, koszos, esélytelen lázadó banda küzdelme a profi gépezetként működő Birodalom ellen. Erre még sikerült is rájátszani azzal, hogy a felkelők mellett nincs egyetlen fénykardforgató sem. Emellett persze telepakolták mindenféle utalásokkal és kameokkal is, amik összekötik a korábbi filmekkel a Zsivány Egyest. Valljuk be, hogy ezeknek egy igen jelentős része dramaturgiai szempontból tök felesleges, simán kihagyható lenne – de szerintem egyetlen egy rajongó sem lesz, aki ezek miatt elkérné a panaszkönyvet. Inkább örül magában, hogy ezek bekerültek.
Valójában például Darth Vader is totál kihagyható lenne a cselekményből – de nagyon jó, hogy mégis sikerült megoldani a szerepeltetését. Nagyon-nagyon rövid időre tűnik csak fel, de azok a jelenetek tökéletesre sikerültek. Ennyi év után sikerült ismét elérni, hogy megborzongjunk tőle – már csak ezért is érdemes volt elkészíteni a filmet, de komolyan.
Viszont van sok-sok elem, amiben más a Rogue One, mint a korábbi filmek. Maga a nézőpontváltás a legfontosabb ezek közül. Az összes korábbi filmben a legnagyobb hősök küzdelmeit láthattuk – az átlag katona tömegjelenetekben, statisztaként tűnt fel. Hogy milyen a lövészárok mocskában küzdeni a következő három percnyi túlélésért… nos, az egy olyan új színfolt, amiért tényleg érdemes volt megcsinálni ezt a filmet. Erő, fénykard, felspécizett Millenium Falcon, és minden egyéb nélkül helyt állni – hát, kihívás.”
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
„Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajna egy biztonságos és kiegyensúlyozott állam legyen” – fogalmazott az államtitkár.
Emberkereskedelem és fiatalkorúakkal való visszaélés vádjával vették őrizetbe a gyanúsítottat.
