Legázolt karácsony

„Ahogy veterán Kelet-járóként még most is keservesen nehéz elfogadnom, hogy az a Kelet, ahol évtizedekig kalandoztam, néhány hónap alatt szertefoszlott, majd beláthatatlan időre bezárult. És hogy azok a derék »keletiek«, főként muzulmánok – de a legősibb keresztény felekezetek tagjai is – ma már nem léteznek, esetleg a föld alá, katakombákba szorultak vissza, vagy éppen mindenüket felhagyva Európa szürke zónájában tengődnek. Nehéz elfogadni, hogy most a muzulmán szó Nyugaton – bevallva vagy a politikai korrektség jegyében bevallatlanul – félelmet és bizalmatlanságot vált ki, pedig néhány éve számunkra még a vendégszeretetet, a kérdőjelek nélküli magyarbarátságot, a múlt és a hit ünnepélyes tiszteletét jelentette. (...)

Ma már nem járjuk a Biblia földjét. Ma már ez a Kelet nincs vagy legalábbis elérhetetlen, helyette egyre szűkülő körökben közelít hozzánk egy másik, amelyik szeretné a régi helyét kitölteni fejünkben – de leginkább Európa szívében. Ez a Kelet betolakszik ünnepeinkbe, de még sajátjaiba is, hiszen, ha kell, mecsetekben robbant, elkötelezett muzulmánok torkát vágja el, amikor a szeretet és a megbocsátás – az iszlám számára is elengedhetetlenül fontos – parancsát a gyűlöletére és az ártatlanok gyáva gyilkolására cseréli. Ez a magát fundamentalistának, igazhitűnek, egyedül üdvözítőnek valló csoport valójában az ateizmus zászlóalja, elszakadt minden erkölcstől és eszmétől – mindentől, ami emberivé teszi az embert. És valódi ünneppé, nem vérfürdővé az ünnepet.

Itt az ideje a Születésnek.”