„De félre a tréfával, félre a mókával: a Kun-Mediátor-balhé igenis illusztrálja az országot és a kort is. Elsősorban azt mutatja, hogy nincsenek határok. A legfontosabb, hogy ambíció legyen. Ha megvan, egy egészen apró és majdhogynem jelentéktelen kisvárosból is eljuthatunk bárhova. Akár a világ másik végére is. Akár a világ egyik legszebb helyére is.
Van az a pénz, van annyi ember. Mármint az a pénz, amit el lehet csalni, és annyi ember, hogy ami nekik hála összeadódik, egy időre elegendő legyen nekünk. Hogy megélhessünk belőle parádésan. Jusson szállásra, napfényre, koktélra, hajfestékre. Bárhogyan magyarázom, akkor is hihetetlen, hogyan kaparhatott össze Marcsika húszmilliárdot abban a szelíd-szolid kis közegben, abban a fapados vidéki irodában? Szögezzük le: nem ez az egyetlen nehezen értelmezhető fejlődésregény napjaink gazdasági-közéleti tereiben.