Bróker Marcsi a paradicsomban

„De félre a tréfával, félre a mókával: a Kun-Mediátor-balhé igenis illusztrálja az országot és a kort is. Elsősorban azt mutatja, hogy nincsenek határok. A legfontosabb, hogy ambíció legyen. Ha megvan, egy egészen apró és majdhogynem jelentéktelen kisvárosból is eljuthatunk bárhova. Akár a világ másik végére is. Akár a világ egyik legszebb helyére is.

Van az a pénz, van annyi ember. Mármint az a pénz, amit el lehet csalni, és annyi ember, hogy ami nekik hála összeadódik, egy időre elegendő legyen nekünk. Hogy megélhessünk belőle parádésan. Jusson szállásra, napfényre, koktélra, hajfestékre. Bárhogyan magyarázom, akkor is hihetetlen, hogyan kaparhatott össze Marcsika húszmilliárdot abban a szelíd-szolid kis közegben, abban a fapados vidéki irodában? Szögezzük le: nem ez az egyetlen nehezen értelmezhető fejlődésregény napjaink gazdasági-közéleti tereiben.

Élet és világ mindazonáltal csak a felületes szemlélő szemében tűnhet ennyire egyszerűnek és kiszámíthatónak. Az ambíció, amelyet az imént dicsértem, a jelek szerint csupán ahhoz elegendő, hogy eljussunk a földi paradicsomba. Meg hogy másfél éven át élvezhessük az áldásait annak, amit összeloptunk. Ahhoz, hogy császárok maradjunk egyszer s mindenkorra, másfajta tehetségekre is szükségünk lenne. Igen, vannak, akik ugyancsak aprókként kezdték, mégis birtokolnak ilyesfajta skilleket is. Ismerni vélünk közülük néhányat. Az ő történeteik ugyanakkor egy darabig még bizonyosan nem érnek véget.”