A történelem terhe
Azok a kultúrák életképesek, amelyek őszintén fel tudnak háborodni saját eltűnésük gondolatán.
Amin keresztülmentünk, arra a legtöbb házasságban esély sincs
2016. december 29. 17:33
Hét éve járja a világot kézi kamerával az On The Spot dokumentumfilmes párosa. Az Arany Nimfa-, Prima Primissima-díjas és Pulitzer-emlékdíjas házaspárnak tavaly kisfia született, de így sem hagytak fel addigi életmódjukkal: most már hárman utaznak a világban. Interjú.
2016. december 29. 17:33
„Részt vettetek az UNICEF őszi anyatej-kampányában, a világ különböző pontjairól küldtetek fényképet a kiállításukra, felhívva a figyelmet a szoptatás természetességére. Itthon sokszor úgy tűnik, a gyermekek csak a kampányszövegek szintjén fontosak, amikor a tömött buszon sírni kezdenek, vagy amikor az anyuka nyilvános helyen szoptatna, akkor valahogy elvész a születés csodája. Ez máshol is így működik a világban? Eszter: Minél távolabb utazunk Európától, annál jobb a helyzet. Ázsiában elképzelhetetlen, hogy valaki rosszallóan nézzen rám azért, mert a gyerek mondjuk sír. Sokkal természetesebben viszonyulnak hozzá.
Ez csupán empátia kérdése?
Eszter: A közösség, a család szétesése miatt már szinte képtelenek vagyunk elviselni egymást. Sok helyen láttuk azt, hogy az újszülött egy közösségbe került, nem pedig egy nukleáris családba, ahol a két szülő csakis egymásra van utalva, ami lehetetlen küldetés. Persze, hogy egy csomó házasság szétmegy, hiszen iszonyatos terheket raknak egymásra a párok. Nekünk óriási szerencsénk van, hiszen Andrisnak négy testvére van, nekem is három, és ez így már egy igazi modern nagycsalád. Több tucat filmet készítettetek, számos díjat besöpörtetek itthon és külföldön egyaránt, olyan dolgokon mentetek keresztül, amit sokan elképzelni sem tudnak. Mi az, ami ezek után még motivál benneteket, amiért nekiálltok a következő forgatásnak
András: Az alapvető érdeklődésünk hajt. Kíváncsiak vagyunk a világra. A születésről szóló évadunk legfőbb kérdése az volt, hogy mennyire határoz meg minket az, ahogyan, és ahová a világra jövünk. Abban a szériában azonban csak a kérdést tudtuk feltenni, választ nem adhattunk. Az új évaddal igyekszünk megtalálni a választ is. Ami egyébként már a diktátorok gyermekeiről készített széria idején is foglalkoztatott minket. Hiszen a történelem gócpontjaihoz köthető, súlyos családi örökségek mindannyiunk számára ismertek. Magyarországon a történelmi traumák a mai napig kibeszéletlenek. Képtelenek vagyunk elfogadni a másik fájdalmát, azért harcolunk, hogy bebizonyítsuk: a mi veszteségünk a nagyobb.
Ki lehet beszélni ezeket a fájdalmakat valaha? András: A szüleink generációja ezt a munkát nem végezte el az elmúlt harminc évben, előtte pedig esélye sem volt rá. De ha a mi generációnk média fogyasztási szokásaiból indulunk ki, hogy milyen iramban ömlenek ránk az információ morzsák vagy hány percig vagyunk hajlandóak olvasni egy cikket, könyvekről már nem is beszélve, akkor semmi jóra nem számíthatunk. Ugyanis 140 karakteres tweetekben és Facebook-posztokban ez nem fog menni. De talán ennek az információs spirálnak is le kell érni az aljára, amikor már csömörünk lesz a felszínességtől.
Eszter: A fiunkat pedig próbáljuk majd úgy nevelni, hogy több időt töltsön azzal, hogy más emberek szemébe néz, mint hogy a telefonja képernyőjére. Ha van egy mosolygós, hihetetlenül életvidám gyereked, nem tehetsz mást, mint hogy bízol abban, hogy ez a mosoly nem fagy le az arcáról.”
(...)
Olyan régimódi emberek vagyunk, akik jobban szeretnek veszíteni Szókratésszel, mint nyerni Marxszal
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
Itt egy hatékony tipp Magyar Péter miniszterelnök úrnak, ha legközelebb megkímélné magát az önlejáratástól
Tippeljük meg, igazat mondott-e, miközben a saját szavait hatszor letagadva minősítette hazugnak az összes vitapartnert. Francesca Rivafinoli írása.
„Ébren álmodunk” – fantasztikus hírről számoltak be Varga Barnabásék, Szoboszlai is lájkolt
Mindenki tudja, hogy mit jelent ez a fotó.
„El kellett menekülnünk a saját szülőföldünkről” – Solton találtak új otthora Pisanóék
Nicholas Pisano és családja nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Olaszországból édesanyja szülőföldjére, Magyarországra költöznek, és kezdenek új életet. A végső lökést egy családi dráma adta meg, mely szorosan összefonódik a mediterrán országot sújtó migrációs válsággal.
Akáció, vakáció – utánajártunk, hogy lehet igazán felejthetetlen a nyári a szünet kicsiknek és nagyoknak
Belföld
Bár a legtöbb szülő számára sokszor kihívás, hogy milyen programokat szervezzen gyermekei számára a szünidőben, szerencsére tematikus táborok sora segíthet emlékezetessé és könnyebbé tenni a nyarat. Ezek között akad olyan is, ami az egész vakációt lefedi. Összeállításunk.
Merz a NATO jövőjéről: „Tévútra vezetnének a nemzeti különutak a védelmi politikánkban”
A német kancellár szerint Németország számára a döntő, hogy szomszédai nagyobb biztonságban érezzék magukat.
A vétó az vétó, de ez most jó vétó
A magyar kormány vétója most azért jó vétó, mert a mostani magyar kormány csinálja.
Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2017. április 06. 14:55
Eszter, András, a legtöbb filmeteket láttam.
Mennyi érdekesebbnél érdekesebb kultúrát, szokásokat, embereket mutattatok be. Köszönet érte!
Válasz erre
4
0
duzur
2017. január 02. 14:37
Most néztem meg a gázai riportjuk egy részét.
Ezt kellene megnézni Kerry-nek is, mielött délibábokat kerget...
Válasz erre
0
0