Ki született helyretolni az időt?

„Ez a varázslathoz fogható tevékenység az, amelyik valójában létfontosságú magának a regénynek a kompozíciójában. Adott ez a különleges képességekkel bíró csoport, amely a társadalom jóval kisebb felét teszi ki. Ugyanakkor ez az eltérés félelmet is kelt a többségi társadalom tagjaiban. Az orogénia a (potenciális) veszélyforrással egyenlő, kiszámíthatatlansága miatt megbélyegzett és közösségen kívüli mindenki, aki gyakorolja. Tanítás híján mintegy reflexként varázslattal reagálnak a veszélyre, nem törődve a környezetükkel. Jemisin kialakít egy szimbiózisnak tűnő megállapodás, amelyben az orogének igyekeznek megvédeni és segíteni a többségi társadalmat, ezt a formát mindkét fél elfogadja és a maga módján igyekszik is betartani.

Ellenben itt maradnak számolatlanul a megválaszolatlan kérdések. Egyfelől az írónő krisztálytisztán tudja, mit csinál, még ha elsőre zavarónak is hat egy-egy oda nem illő történetdarab, az később a helyére kerül. Másfelől amelyek nem illeszkednek bele Az ötödik évszak narratív kirakósába, azokból áll össze a trilógia köteteken átívelő szála, amelyeket úgy hiszem, Jemisin már itt kitett. Bár úgy tűnik, mérsékelten ragadott magával a könyv, ezt cáfolnom kell. Mindössze arról van szó, hogy már olvastam a középső részt, a The Obelisk Gate-et, és tudom, hogy az első regény kitűnő alapként szolgál ahhoz, hogy a későbbiekben nagyon-nagyon meglepődjünk.”