Jó hír a családoknak: változik a Babaváró támogatás igénylési korhatára!
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
A figyelemzavar szinte teljes mértékben kordában tartható, ha a szülők és a pedagógusok időben észreveszik, hogy a gyermek szófogadatlansága mögött valami más lappang.
„A figyelemzavar szinte teljes mértékben kordában tartható, ha a szülők és a pedagógusok időben észreveszik, hogy a gyermek szófogadatlansága mögött valami más lappang. Jávori Ildikó, az Eleven Team vezetője segített nekünk a figyelemzavar tüneteinek felismerésében, kezelésében és elfogadásában egyaránt.
Családháló: Milyen tünetei, jelei vannak a figyelemzavarnak, amit szülőként észrevehetünk?
Jávori Ildikó: A figyelemzavar legszembetűnőbb jelei a hétköznapokban az, ha a gyerek szétszórt, feledékeny az ismétlődő napi tevékenységeiben. Belekezd egy feladatba, de félúton abbahagyja. Például, ha azt mondjuk neki, hogy „öltözzél fel, mert megyünk a nagymamamához”, akkor magára veszi a zoknit és a bugyit, majd leül játszani. De előfordul az is, hogy az egyik cipőjét felveszi, míg a másikat már nem. Ez egyszerű figyelem elterelődéses feledékenység, mert ő okos s egyébként tudja, hogy mindkét lábra kell cipő, ha kimegyünk az utcára.
A napközbeni tevékenységükre jellemző, hogy visszakérdeznek, amikor a szülő az előbb mondta el a tennivalót. Ha megkérjük, hogy pakoljon össze a szobájában akkor ő azt nem kezdi el. Ez nemcsak fegyelmezési probléma. Fel kell merüljön a szülőben annak a gyanúja is, hogy a hallásfigyelme nem elég jó. Hallja, de nem figyel oda és ezért nem érti meg, amit kértek tőle.
Szintén tünet lehet az édes ízek iránt érzet erős igény. A gyermek szeretne mindig édeset enni és keresi is a lehetőséget, amikor édességet ehet vagy édes ízű italt ihat. Nyilván ez az agy cukorfelhasználásával függ össze – a cukor, ahogy elég energiát biztosít.
Tünet továbbá, hogy az esti elalvásnál nem lassuló a fázis, hanem hirtelen történő. Játszik, idefigyel-odafigyel, még ezzel akar játszani, igen aktív, aztán csak kidől és elalszik. Az éjszakai alvásukra jellemző a nyugtalanság, sokat forgolódnak, így ha nem gumis a lepedőjük akkor reggelre egy csomóban van alattuk.
CSH: Pozitív oldala is van a figyelemzavarnak?
Jávori Ildikó: Igen, rengeteg van, de erről sajnos nem sokat beszél a média. Nagyon jó a problémamegoldó képességük, okosak, humorosak és jó intellektusúak. Nem haragtartóak, könnyen átvészelnek egy kudarcot, egy sérelmet vagy egy konfliktushelyzetet. Empatikusak és segítőkészek, jó stratégák. Egyszerűen mindenre kiterjed a figyelmük. Nagyon érdekes, hogy sokszor azért nem figyelnek a saját feladatukra, mert észreveszik, hogy a csoporttársuknak megváltozott a hangulata, szomorú lett vagy bajbakerült és akkor odamennek rajta segíteni, félbehagyva a saját feladatukat.
Az is egy tévhit, hogy a figyelemzavaros gyerekek nem tudnak figyelni. A szülők nem értik, hogy miért mondják, hogy a gyermekük nem tud figyelni, amikor otthon képes másfél órát legózni vagy rajzolgatni. Tudni kell, hogy ők is képesek fókuszáltan figyelni, csak arra, ami az ő belső szükségleteiket kielégíti. Az ovi utolsó évében vagy az iskolában már viszont el kell érni azt, hogy a gyermek arra is így figyeljen, amire megkérik. Na, ez az igazi nehézség Nekik és velük…
(...)
CSH: Lehet tudni, hogy hány gyereket érint ez Magyarországon?
Jávori Ildikó: Az elmúlt évek statisztikai adatai arról szólnak, hogy 10 gyerek közül kettőt biztosan érint. Ez azt jelenti, hogy egy harmincfős osztályban 3-4 gyermek is figyelemzavaros lehet.
CSH: …akik lehet, hogy nem is tudják, hogy ebben szenvednek. Felnőttként milyen tünetei vannak a figyelemzavarnak?
Jávori Ildikó: A feledékenység felnőttként is jellemző. A férjem diagnosztizált figyelemzavaros felnőtt. Ez nehézséget okoz a családi életben és a munkahelyén is. A napi rutinban elfelejtik, hogy ezt vagy azt meg kellett volna csinálniuk, jellemző rájuk a halogatás, ők a »tűzoltás-technikájával« élnek. Ők azok, akiket folyamatos kontroll-lal tud a környezetük, a családtagok vagy a munkatársak megsegíteni. A monotonitástűrésük nagyon alacsony és nem operatívak. Ezek a feladatok gyengén mennek nekik. Hihetetlenül jó ötleteik vannak, de nem tudják jól végrehajtani, mert elvesznek a részletekben és nem figyelnek eléggé a lépésekre.
(...)”