Idén egyedül töltöm a karácsonyt – magányosan, de boldogan

(...)

Megélni a mélységet...

»A legrosszabb karácsonyom az volt, amikor rájöttem, hogy teljesen egyedül vagyok. Hogy nincs kiért fát díszíteni, hogy nincs kinek főzni, nincs miért készülnöm. Szenteste csak egy telefont kapok, hogy boldog karácsonyt és slussz-pasz. Ebben az időszakban nagyon rosszul éreztem magam. Több évig tartott ezt feldolgoznom, hiába volt azt, hogy 25-én mindenki összegyűlt a nagyasztalnál édesanyámnál, ez már nem volt ugyanaz többé számomra.« Éva depressziós lett, nem ünnepelt, egyáltalán nem érezte magáénak ezt a pár napot. Úgy érezte, ez inkább egy hosszú hétvége, mintsem egy családi összejövetelt szorgalmazó időszak.

(...)

Értékelni az együtt töltött időt

Sok időbe telt, de Éva megtanulta értékelni a családjával töltött időt, ami bár sokat változott az elmúlt években, mégis ugyanannyira jó tudott lenni, mint korábban. Nemrégiben örökbefogadott egy kutyát, akivel közösen töltik a mindennapjaikat. »Lett egy társam. Nem úgy, ahogy szerettem volna, de mégsem vagyok magányos. A kutyám rengeteg szeretetet igényel és ezt szerencsére én is visszakapom tőle. Elkezdtem befelé figyelni és megtanultam értékelni azt, amim van. Csak én éreztem azt, hogy a gyermekeim elhagytak, pedig ez nem volt igaz, egyszerűen csak más lett az életük, másra vágytak mint korábban. Ma már nem várom undorral a képemen a karácsonyt. Megfigyelő lettem, aki magába szívja az ünnep hangulatát, illatait, érzéseit és ebből táplálkozom az ínséges időkben.«”