(...)
Értékelni az együtt töltött időt
Sok időbe telt, de Éva megtanulta értékelni a családjával töltött időt, ami bár sokat változott az elmúlt években, mégis ugyanannyira jó tudott lenni, mint korábban. Nemrégiben örökbefogadott egy kutyát, akivel közösen töltik a mindennapjaikat. »Lett egy társam. Nem úgy, ahogy szerettem volna, de mégsem vagyok magányos. A kutyám rengeteg szeretetet igényel és ezt szerencsére én is visszakapom tőle. Elkezdtem befelé figyelni és megtanultam értékelni azt, amim van. Csak én éreztem azt, hogy a gyermekeim elhagytak, pedig ez nem volt igaz, egyszerűen csak más lett az életük, másra vágytak mint korábban. Ma már nem várom undorral a képemen a karácsonyt. Megfigyelő lettem, aki magába szívja az ünnep hangulatát, illatait, érzéseit és ebből táplálkozom az ínséges időkben.«”