Star Wars: Zsivány Egyes, avagy beszéljünk a 4 órássá nőtt Új reményről

2016. december 19. 07:40

1983 óta nem láttam ehhez fogható Star Wars mozit. Ennyi idő kellett, hogy valaki újra eltalálja azt, amikor nyolc-kilenc évesen a ráckevei moziban bámultam a Tantive IV-et üldöző csillagrombolót és a hothi csatát, kicsit később pedig a II. Halálcsillag ostromát.

2016. december 19. 07:40
Brandon Hackett
SFmag

Számomra a Zsivány Egyes révén az Új remény egy négy órás megafilmmé nőtt (vagy az eredeti trilógia tetralógiává vált). Ez a film többek közt azt is megmutatja, hogy mennyire gyengére sikerült sok tekintetben Az ébredő erő, ugyanis ilyen nagyszabásúnak, ehhez hasonló hangulatúnak kellett volna lennie a VII. résznek is. Mintha az lett volna az “egy Star Wars történet”, ez pedig az, amit léptékeivel, monumentalitásával, komolyságával is a fősodorba számító történetnek szántak. (…)

A film egyszerűen gyönyörű és egyben elképesztően Star Wars-autentikus. A városok mocskosak, a régi trilógiából ismerős rozsa, ütött-kopott eszközök, hangulat minden sarkon érződik, a birodalmi fémesen fénylő ridegségért még több takarítómunkás felel, lépegetők, csillagrombolók, Tie-vadászok, rohamosztagos igazoltatások mindenfelé, sőt, még a frizurák sem lógnak ki az eredeti hangulatból. A régi helyszínek, mint a Yavin 4 olyanok, mint közel negyven éve, az új helyszínek a Jedhától a Scarif birodalmi adattárig meg olyanok, mintha ezeket is akkor találták volna ki, és ezek miatt egyetlen pillanatra sem sérül a hangulat, még az ismerős hangok is észrevétlenül kúsznak be a néző fülébe, legyen az pl. az X és Y-szárnyú századok közötti rádióadások stílusa, vagy akár a birodalmi szignálok, robothangok, esetleg elcsípett rohamosztagos beszélgetések.

A Birodalom pedig talán sosem volt ennyire brutális, talán ebben a filmben lehet a leginkább érezni az elnyomó hadigépezet csontig hatoló kíméletlenségét, a rohamosztagosok ezúttal nem célozni nem tudó, béna balfaszok gyülekezete, hanem a szereplőket módszeresen likvidáló hadigépezet kiképzett tagjai, a számító birodalmi tisztek sorába pedig Krennic igazgató is tökéletesen beleillik.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ichneumon
2016. december 21. 22:53
Van valami ijesztő abban, amikor 40-es, szakállas férfiak gyermeki ámulattal bálványoznak egy mesefilmet. Amikor a Halálcsillag alaprajzát jobban ismerik, mint a saját településük térképét. Mondjatok elmaradottnak, de az ilyen cikkek számomra újabb szögek a StarWars koporsójába.
Dénia
2016. december 20. 11:34
Számomra sokkal kiábrándítóbb, mikor felnőtt, meglett szakállas érett férfiak videójátékokról értekeznek úgy, mint ha komoly dolgokról beszélnének.
Csomorkany
2016. december 20. 09:48
Az első kérdésed valóban jó arról, hogy miért dezertált a faszi. Valami célozgatás van arra, hogy bűnösnek érezte magát a Halálcsillag mián, de ennél több kellett volna. A főhősnő még a Jedhán végighallgatta az apját arról, hogy neki kell rendbehoznia, amit az öreg elcseszett, utána meg látta, hogy elcseszésről azért szó van, merthogy a Halácsillag haláli nagy durranásra képes... Szerintem ez dramaturgiailag rendben volt. Forest Whitaker karaktere azt jelezte, hogy a lázadók nem azok a tiszta angol urifiúk, akinek az eddigi részekben látszottak. Frakcióik vannak, egymással is harcolnak, aljasságokra is képesek. Üdítően új megközelítés.
Flagellator1974
2016. december 20. 00:53
A Lynch-féle Dűne ezerszer élvezhetőbb.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!