Nem az a kérdés, hogy az Obama-adminisztráció kritikái jogosak voltak-e Orbán Viktor kormányával szemben, hanem az, hogy miért kellett ezért politikai síkon megkeseríteni a partner életét.
„Mert nem az a kérdés, hogy az Obama-adminisztráció kritikái jogosak voltak-e Orbán Viktor kormányával szemben, hanem az, hogy miért kellett ezért politikai síkon megkeseríteni a partner életét egy különben gazdasági és biztonsági vonatkozásban jól működő kapcsolatrendszerben, egy számukra geopolitikailag felértékelődőben lévő térségben. A napnál is világosabb, hogy kontraproduktív hat év áll mögöttünk, amely nem mellesleg beleillik az amerikai külpolitika arrogáns, birodalmi stílusban elkövetett hibái sorába, csak a mi esetünkben a következmények szerencsére nem olyan tragikusak, mint a világ más térségeiben.
Nyugodtan hátradőlni viszont, hogy most aztán minden rendben, naivitás lenne. Trump szándékait illetően továbbra is nagy a bizonytalanság, ahogy azt sem tudjuk: az amerikai apparátus elnökváltáskor is érintetlenül maradó, többségi része ezután mire játszik majd térségünkkel kapcsolatban. Számunkra különösen fontos, hogy a megválasztott elnök korábbi jelzéseivel összhangban ne fokozódjon, hanem enyhüljön a hidegháborút idéző, katonai szembenállás Oroszországgal, amelynek szépen csendben mi is felvonulási terepévé váltunk. Ugyancsak fontos, és erre is van remény, hogy az Egyesült Államok ne egy globalista utópia erőszakos megvalósításának kísérletére pazarolja saját és szövetségesei erőforrásait, hanem egy reális, kölcsönös tiszteleten alapuló globális rend kiépítését tűzze ki célul. Amelyben – ha egy megváltozott világ keretei között is, de – újra az őt megillető helyre kerül a nemzeti szuverenitás eszméje.”