Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Mivel ez egy dráma, ezért a párbeszédeknek kell minden fontos dolgot kifejezniük. Érzelmesebb, felfűtöttebb az egész, mint ahogy megszokhattuk a regényekben.
„A konfliktus, az egész dráma mozgatója, remekül volt kidolgozva: hogyan tud két fiú megküzdeni szüleik hírnevével, az előítéletekkel, és hogyan tudnak barátok maradni. A családi vívódásokon kívül izgalmat tartogatott egy másik szereplő is, akinek a múltja eléggé megdöbbentő volt. A darab végére kialakult érzelmek, barátságok mosolyt csaltak az arcomra.
Nem vágyom arra már, hogy több történet szülessen Harryékról, már lezártam magamban a sztorit, de kétség kívül jó volt visszatérni. Az első oldalakat áhitattal olvastam, és nagyon hamar a végére értem a könyvnek. Tetszik, hogy Rowling még dolgozik az első sikerét hozó művekkel, muszáj is neki, mert akkora rajongótábort épített fel az évek alatt, hogy nagy rajta (is) a nyomás. Örülök, hogy megszületett ez a darab, nem érzem úgy hogy méltatlan lenne a korábbiakhoz és kíváncsian várom az újabb műveket, filmeket, akár színdarabokat tőle :)”