Donald is coming: Trump hatása Hollywoodra

Donald Trump november 8-i győzelme vitán felül váratlanul érte az egész világot, szakértőt és egyszeri embert egyaránt. A korábban még semmilyen politikai tisztséget be nem töltő, multimilliárdos üzletember, ingatlanmágnás, ismert médiatroll médiaszemélyiség az esélytelenek nyugalmával induló kívülállóból vált egy csapásra az Egyesült Államok negyvenötödik elnökévé.

Az elmúlt napokban több ezer önmarcangoló elemzés született és fog még várhatóan születni világszerte arról, hogy hogyan történhetett ez meg, politikai meggyőződéstől függően hol a hülyeség globalizálódásának, a világgazdasági válságnak, vagy éppen a békaemberek „liberális politika” bukásának jól bevált toposzát puffogtatva. A múltba révedés mellett érdemes azonban a jövőbe is tekintenünk, és megvizsgálnunk, hogy milyen hatással lehet Amerika „sötét lova” az USA gazdaságának egyes szegmenseire. Különösen izgalmas kérdés, hogy miképp kezeli a trumpi politika az Egyesült Államok egyik húzóágazatának számító, a választások előtt nyíltan Donald Trump ellen kampányoló hollywoodi filmipart. Csupán a sztárgyár aktuális üdvöskéinek bulvárfogásáról van szó, vagy okkal van félnivalója Hollywoodnak? S milyen hatással lehet Trump az egyre több amerikai produkciót hazánkba csábító magyar filmiparra?

Kevesen tudják, de Hollywood és Trump kapcsolata több évtizedre nyúlik vissza. Trump Ronald Reagan után ugyanis a második amerikai elnök, aki hosszú filmográfiával érkezik a Fehér Házba. A Reagannel ellentétben színészi kvalitásokkal nem rendelkező médiamogul többek között olyan hazánkban is ismert filmekben, sorozatokban tűnt fel - legtöbbször önmagát alakítva -, mint a Reszkessetek betörők 2., a Zoolander, a Monk, vagy éppen a Szex és New York (Itt megnézhet egy válogatást az ismert jelenetekből).

Legismertebb szerepe az NBC-n sugárzott „The Apprentice” című valóság show-hoz köthető, ahol 14 évadon keresztül, egészen 2015-ig volt a show házigazdája, több millió amerikait ültetve le hétről-hétre a televíziók elé. A könyörtelen, de mégis határozott karaktert alakító Trumpot a sorozatnak köszönhetően egy ország ismerte meg, amely ismertség a teljes kampánykörút alatt segítette őt. Trump a showért 2007-ben csillagot is kapott a hollywoodi Walk of Fame-n, amelyet demonstrációképpen a választások előtt egy dühös férfi vert szét csákánnyal.

Filmszerepek, hollywoodi csillag ide vagy oda, a „sztárgyár” mindig is kívülállóként kezelte Trumpot, és előszeretettel figurázta ki a fényűzéséről, sovinizmusáról ismert ingatlanmágnást. A lesajnáló hangnem egy csapásra váltott át aggodalmaskodássá a választások után, amely kommunikációba, ha finomabb hangnemben is, de már a nagy hollywoodi stúdiók is becsatlakoztak.

Trump ugyanis a stúdióvezetők legérzékenyebb pontját, a pénztárcáját veszélyeztetné abban az esetben, ha valóban végrehajtaná az elnökjelölti kampányában felsorolt, azóta egyébként jelentősen finomított programpontjait.

Komoly fejfájást okozhat egyrészről a filmipar képviselői számára Trump bevándorlás ellenes politikája. Amennyiben valóban szigorítják majd a vízumkiadásokat, és megsokszorozódnak a kitoloncolások, az több ezer, az iparágban dolgozó olcsó és szakképzett munkavállalótól foszthatja meg Hollywoodot. A gyártás költségesebbé válása több, külföldre kiszervezett, ún. runaway produkciót eredményezhet a stúdiók részéről. Ez egyébként jó hír lehet a szervizmunkára támaszkodó, az elmúlt években az unió egyik legkeresettebb kiszolgáló országává váló magyar filmipar számára, hisz egy esetleges áremelkedés még több kiszervezett szuperprodukciót jelentene a régió számára.

A hollywoodi stúdiók legnagyobb félelmét azonban nem a vízumkérdés, hanem a várható szabadkereskedelmi korlátozások jelentik, amelyek komolyan veszélyeztetik Hollywood évek alatt kialakított egyre szorosabb kapcsolatát a világ második legnagyobb filmpiacával, a hollywoodi beruházások és jegybevételek létfontosságú központjának számító kínai filmiparral.

Ahogyan Aynne Kokas, a University of Virginia média tanulmányokért felelős professzora fogalmaz: „Trump elnöksége várhatóan paprikás kapcsolatot hozhat Kínával. (…) A megnyilvánulásai amerikaellenességet eredményezhetnek a kínai piacon, negatív hatást gyakorolva a befektetésekre, a nézőszámokra, szélsőséges esetben pedig az amerikai filmek forgalmazásának felfüggesztését is jelenthetik.”

Kína jelenleg 34 külföldi film kínai bemutatását engedélyezi évente, amely filmek nem meglepő módon nagyrészt a nagy stúdiók filmjei közül kerülnek ki, és az ázsiai nézőszámoknak köszönhetően rendre rekordbevételt hoznak. A kvóta megállapodás 2017-ben jár le, és akkor fogják újratárgyalni, Trump elnökségének első időszaka tehát jelentősen befolyásolhatja Hollywood és Kína kapcsolatát.

A nagy stúdiók aggodalma pedig nem alaptalan, Trump a YouTube-on közzétett videójában ugyanis kijelentette, hogy első munkanapján fogja felmondani a Csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményt, a TTP-t, amellyel az Egyesült Államok hátat fordítana az ázsiai és csendes-óceáni szabadkereskedelemnek.

Tekintettel azonban arra, hogy Trump szavai és cselekedetei nem minden esetben találkoztak eddig sem egymással, elképzelhető, hogy az elnök mégis Hollywooddal karöltve teheti „Amerikát újra naggyá”.

Hasonló állásponton van Lindsay Conner, a Manatt, Phelps & Phillips médiacsoport vezetője is, aki emlékeztetett, hogy „annak idején Bill Clinton tett is számos protekcionista ígéretet a kampánya során, elnöksége idején később mégis a szabad kereskedelem egyik legfőbb szószólójává vált.”

A stúdiókhoz hasonlóan egyelőre nem tehetünk mi sem mást, mint hogy kivárjuk, mit hoznak Trump elnökségének első hónapjai.