A szőlőben nincs enter

„Mikor alakult ki a régi fajták iránti kíváncsiságod?
 
A Szabad Földben olvastam a kétezres évek elején, hogy létezett itt valaha egy budai vörös nevű házasítás, ami csókaszőlőből és kadarkából készült. Ez volt annak idején a borágazat legjobb exportterméke. Rögtön azt gondoltam, nem én vagyok a Szentesi Jóska, ha nem lesz csókaszőlőm. A Kutatóintézetből megkaptam a szaporítóanyagot, és 300 tőkét átoltottunk Nadapon. 2004-ben ebből lett az első negyven liter borom.
 
Azzal a negyven literrel csináltad ezt a forradalmat?
 
Jöttek hozzám borászok, kóstolgatták, és azt mondták, ez nekik is kell. Elindult egy kisebb lavina, mindenki csókaszőlőt akart. De az élet nem olyan egyszerű. A következő években alig volt termés. Nehéz a csókaszőlővel, jó, ha hatévenként egyszer szép gyümölcsöt hoz. Akik nagy elánnal nekivágtak a telepítésnek, azok többsége már kivágta, vagy gondolkodik az átoltásán, de én nem adom fel. Szerintem ezekhez a régi fajtákhoz türelem kell.
 
De miért ennyire vonzó?
 
Engem érdekel. Látni akarom, mire megy. Ahhoz, hogy véleményt alkothassak egy fajtáról, 15-20 évig együtt kell vele lennem. Csak akkor dönthetem el, hogy jó-e valamire, vagy nem ér semmit. Eddig tíz szüret van mögöttünk, és odáig már eljutottam, hogy kezdek ráérezni a szüret optimális időpontjára. Nagy munka áll még előttünk.
 
Megpróbáltad azt a régi házasítást? A budai vöröst?
 
Még nem, mert se a kadarkából, se a csókából nincs még akkora mennyiség, de nagyon várom a pillanatot. Egy ismerősöm nemrég mutatta egy patinás bécsi étterem 1880-as borlapját, ahol a három legdrágább bor egy bordeaux-i cuvée, egy ménesi bor és a budai vörös volt. Ha nem tudjuk elkészíteni, valószínűleg nem a szőlőben, hanem bennünk van a hiba. Amikor a pincében barátokkal kóstolgatunk, néha, kis mennyiségben összeállítom azt a házasítást, és mindenkinek nagyon tetszik. Talán az idén már lesz belőle vagy száz palack. Meglátjuk.
 
Van még olyan szőlőfajta, aminek a feltámasztását tervezed?
 
Az 1880-as évekbeli szőlészeti könyvekben felsorolták a fajtákat. Az első osztályúak között rengeteg van, amiről még csak nem is hallottam. Kiválasztottam tíz fehér és tíz kék szőlőt, és elhatároztam, hogy mindegyiket eltelepítem. Eddig nyolc vörös- és egy fehérbor született. Úgy érzem, a fekete muskotály sikertörténet lesz.

Nem kedvelem az illatos fajtákat, de ez a sillerszínű bor olyan intenzív muskotályos jegyeket mutat, ami semmihez sem hasonlítható. De a többi fajta is nagyon ígéretes, eddig még egyre se tudtam azt mondani, hogy nem érdemes bajlódni vele. Alig tíz éve kezdtem ezt a munkát, de már most látható, hogy a vörösek népszerűbbek lesznek, mint a fehérek. Nem mintha a fehérek gyengék lennének, de a tihanyi kék, a feketefájú bajor vagy a kék bajor csodaszép fűszerességet és gyümölcsösséget mutat. Ez az intenzív fűszeresség egyébként ritkán jellemzi a kék szőlőt, ezért is tűnik annyira különlegesnek.”