Ez nem görög csőd, hanem magyar zsákutca
A külső és belső sokkok, a prociklikus gazdaságpolitika az elmúlt években lemaradó pályát hozott Magyarországnak.
Hazánkban béremelésre van szükség, ami aztán kikényszeríti a gazdasági paradigmaváltást, vagyis azt, hogy magasabb értékű termelés valósuljon meg.
„Helyzet van: de ez a helyzet nagyságrendekkel jobb, más, mint amit az Orbán-kormány örökölt 2010-ben. Négy éve bővül a magyar gazdaság, a munkanélküliség öt százalék alá esett, az infláció pedig gyakorlatilag eltűnt. A központi költségvetés hiánya bőven az uniós kulcsszint alatti, a magyar államadósságot befektetésre, vagyis finanszírozásra ajánlják a nagy nemzetközi hitelminősítők. Első pillantásra sikermutatók ezek, semmi sem indokolja az új gazdaságpolitikai kereteket, a kormány mégis élénkíteni akar. Olyannyira, hogy öt új gazdaságélénkítő intézkedést vezet be részben még a 2016-os költségvetés terhére.
Élénkíteni kell, mert a mostani növekedési ütemmel nem lehetünk elégedettek – a jelenlegi bővülési ütemmel ugyanis nem tudunk felzárkózni az oly gyakran emlegetett osztrák életszínvonalhoz, s gazdasági teljesítményhez. Javítani kell a versenyképességen is, erre is elszántabb már a kormány, hiszen több van bennünk, mint amit a legutóbbi ranglista kihozott. (...)
Hazánkban béremelésre van szükség, ami aztán kikényszeríti a gazdasági paradigmaváltást, vagyis azt, hogy magasabb értékű termelés valósuljon meg. Ebben komoly szerepe van az oktatásnak, amelyre még többet kell költeni, és a felnőttkori képzésnek, amely lényegében nincs.
Helyzet van: idejétmúlt a harmadik világban jellemző alacsony bér politikája. Elkerülhetetlen a munkabérek emelése, mert ha más nem, maga a piac kényszeríti ki. Lásd: sztrájkkészültség a Mercedes kecskeméti gyárában.
Helyzet van: muszáj alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.”