Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Megnéztem az Érkezést, és most én érzem kicsit szűkösnek a földi nyelvek lehetőségeit. Semmit nem akarok elmesélni erről a filmről, és mindent el akarok mesélni róla.
„Nyilván ilyen helyzetben kritikus pont a színészválasztás, és szerencsére a Bankset alakító Amy Adams minden prekoncepciómra rácáfolt. Nem tartozott ugyanis eddig a kedvenc színészeim közé, de nagyon meggyőző, amit az Érkezésben alakít; minden korábbi Oscar-jelölése ellenére most először érzem azt, hogy óriási utat tett meg a Kapj el, ha tudsz fogszabályozós ápolójától és A hivatal első évadának táskaárusától. Ez egyszerűen az ő filmje, és nem pusztán azért, mert a forgatókönyvben neki jut a legtöbb sor. Két említésre méltó kollégája, a Banksnek segítő fizikust megformáló Jeremy Renner és a szótárprojektet felügyelő ezredes, Forest Whitaker egészen el is szürkülnek mellette, de ez egyáltalán nem gond; Adams a hátán viszi el az egész produkciót, és ez így van jól.
A kisregényt persze komoly változtatásokkal adaptálták. Eric Heisserer forgatókönyvíró (ez a nagy áttörése, az eddigi legfontosabb munkája az Amikor kialszik a fény volt) sokat visszavett a tudományos részletekből, de nem tüntette el teljesen azokat – érthető lépés, egy mozinéző ingerküszöbe máshol van, mint a hard sci-fi olvasóké. Az is tolerálható, hogy bekerült egy akciósabb szál a szkriptbe, ami emeli Banks és a többi nyelvész munkájának tétjét. Viszont ezt Heisserer kicsit túltolta: az adaptáció egyetlen hibája e szál elvarrása, amikor az addigi finom megoldásokba egy bántón direkt jelenet rondít bele – nálam itt veszített pontot a film. De a nyelvészkedést kísérő spirituálisabb vonal megint jól működik, és az Érkezésnek sikerül az, amin a Csillagok között elhasalt: úgy gondolkodtat el, hogy közben nem nyom le tudománynak látszó ezoterikus maszlagot a néző torkán.”