Mitől lesz újra sikeres a tokaji aszú?

„Az aszú a 90-es évek végére technológiailag és minőségileg teljesen a helyére került, a tökéletesítés nagyjából végbement az első dűlős aszúk megjelenésével. Nyögve-nyelősen, aztán tipikus hazai módon a borvidéki rendtartást egészen árnyalatnyit sikerült csak árnyalni, de a puttonyszámokkal való végső szakítás csak nem jött el máig (5 és 6 puttonyos ugyanúgy indokolatlanul megosztja a figyelmet a márka körül).

Mint oly sokszor, talán ezen a téren is Champagne állhat elől jó példával. Azzal a különbséggel (és ezért nem Burgundiát vagy Bordót vagy mást ráncigálok elő), hogy Champagne trendi, sőt mainstream is egy kicsit (igaz jóval nagyobb éves palackszámot is kell a piacaikon átverekedni). De miért is látok hasonlóságot? A tökéletes ellentétet képező ízek mellett nem is gondolná az ember, de rengeteg piaci metszéspontja van a két stílusnak: magas palackár, egyedi borstílus és technológia, történelmiség, egyfajta méltóság/nemesség életérzése ugrik be mindkét műfajról.

Mitől lett Champagne sikeres?

1.) Csupa híresség itta őket (cárok, királyok, királynők, Marilyn Monroe, Churchill, James Bond, filmsztárok stb). 2.) Ott van máig a divatmagazinokban, női lapokban látványos reklámokkal, látványos köntösben. Persze kontraszt is adódik rengeteg: 1.) pezsgőből jóval többet meg tud inni egy társaság, mint aszúból (ez mondjuk a mai modern aszúk esetében nem feltétlen igaz pl. rám), 2.) a tokaji aszú kelet-európai találmány, ami nem tudott kellően fancy lenni, ehelyett lement kissé gagyiba is és akármennyire is fáj, semmit nem tettünk azért, hogy kicsit is közelítsen ahhoz a sikkhez, ami Champagne jellegéből, stílusából fakad, tódul.

Ez a stílus persze nyilván gigászi marketingpénzbe kerül, de az aszúért még mindig csak imákat mondtunk, tenni nem tettünk a sikeréért és jobb megítéléséért semmit, egy forintot sem, egy jól eltrafált intézkedést se, szlogent se, pr-ráncfelvarrást se. Semmit. Hát ideje lenne. Ideje lenne úgy koccintani aszúval, hogy természetéből adódóan elhisszük, hogy világszám, hogy elegáns, hogy sikkes. Hogy másmilyen nem is lehet!”