De mi marad belőlünk az apokalipszis után?

„Bármennyire szomorú is a könyv, azért mégsem fetrengünk a saját nyomorúságunkban. A koncepció ugyanis az, hogy fennmarad-e a civilizációból valami igazán fontos, még ha csak részben is (nevezetesen a művészet), annyira reményteli és szép gondolat, ameddig egyetlen posztapokaliptikus mű sem jutott el soha ezelőtt. Hihetetlenül könnyű azonosulni az egyes szereplőkkel, mindazokkal a feleslegesnek tűnő, mégis igazán fontos gondolatokkal. érzelmekkel. Teljesen mindegy, hogy ezeket a járvány kitörése előtt vagy után gondolják vagy érzik.

Mert életben maradni valóban nem elég. Az apokalipszis kérdése mindig is foglalkoztatta és foglalkoztatja majd az emberiséget, hiszen ez az a pont, ahol mindannyian megméretünk. Csakhogy attól, hogy a társadalomnak vége, még nem kell, hogy a világnak is vége legyen. Minden újraépíthető és aki a túléléshez elég erős volt, az elég erős lehet ahhoz is, hogy képes legyen az életet folytatni. Nem kell ehhez művésznek lenni, még csak a művészetet sem kell szeretni, az is bőven elegendő, ha egy kicsit foglalkozunk mindazokkal az értékekkel, ami a múltból ránk maradt, mert az táplálja a reményt. Valahol mélyen pedig ettől ember az ember.”