Vona Gábor legfeljebb azzal vigasztalódhat, hogy – a közismert mondás szerint – ami nem öl meg, az erősebbé tesz: ha képes lesz átvészelni ezt az időszakot, a lovagiatlan párbajt kezdeményező ellenfél maga teszi párbajképessé. S tegyük hozzá, az egész pályás sajtóletámadás kétélű fegyver: pont a fideszes körökben jelenleg igen népszerű Donald Trump példája mutatja ezt, akinek a jelek szerint nem ártott túl sokat, hogy egy pornósztár vádolta szexuális zaklatással.
A történet azonban alapvetően nem Vona Gáborról szól. Sokkal inkább arról, hogy ezek után bárki bármikor célkeresztbe kerülhet. Persze, ha abból indulunk ki, hogy a kormányzati körök a TV2–Origo–Riposzt-konglomerátum tűzerejét egy barátjukon próbálták ki – Spéder Zoltánra gondolunk –, akkor mit várhatnak az ellenfelek? Hát ezt. A szennycsatorna felhabzását és kiáradását, hogy aztán aki közel áll a célszemélyhez, arra is ráfröccsenjen a zavaros lé. A műfajt persze nem a Fidesz találta fel, és azt sem szabad véka alá rejteni, hogy a Jobbikhoz kötődő heccportál, a Kurucinfó is elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai közbeszéd lezüllesztésében. Amit azonban korábban egy viszonylag szűk hatókörű, illegális orgánum művelt, azt most egy profi gépezet végzi teljes lefedettséggel és legálisan – ráadásul kormányzati támogatással. Vajon azok a jobboldali szavazók, akik mindmáig sérelmezik a baloldali-liberális sajtó kritikájának hangvételét, mit szólnak most a Habony–Vajna–Zuschlag–Terry Black-koalíció áldásos tevékenységéhez?
Ebben a kiszámítható káoszban váratlanul felhangzott egy visszafogottabb hang is, Vona Krisztináé. Vona Gábor felesége nyílt levélben fordult a »first ladyhez«, Lévai Anikóhoz, közbenjárását kérve a családi békét feldúló karaktergyilkossági kísérlet leállítása érdekében. Egy politikusfeleség levelét persze nem kezelhetjük spontán megnyilvánulásként, de legyen bár szó ügyes taktikai húzásról, a benne foglaltak jelentős részével egyetérthetünk. Mi sem olyan Magyarországon akarunk élni, ahol a verbális politikai leszámolásnak ártatlan családtagok esnek áldozatul – legyen szó akár Vona Gábor, akár Kocsis Máté szeretteiről. Akik jóval mélyebb sebeket szerezhettek, mint mások nyerészkedő rokonai vagy közpénzen tartott magánszeretői.