John Caldwell: A Káosz Szava

2016. november 14. 09:01

A Zrínyi Nyomda „Griff könyvek” című sorozatában jelent meg 1990-ben egy kötet, amely sok mindennek megadta az alaphangját a magyar fantasy szcénában.

2016. november 14. 09:01

Az alapszituáció megismerése után gyorsan eszkalálódnak a dolgok, s ez igaz a regény egészére is: pörögnek az események, rengeteg az esetlegesség, de amennyi álmosítóan kiszámítható fordulat van, legalább annyiszor nem az következik be, amire számítanánk. Mindennek az az oka, hogy nyilvánvalóan érezhető a szerepjáték természetét ismerők számára, hogy a regény valós, megtörtént szerepjátékos kalandokon alapul. Szinte érezzük, ki az, aki mesélő/kalandmester által mozgatott karakter, kik a játékosok, akik összeverődnek a fogadóban, hogy közös kalandra induljanak, s egy-egy harcnál vagy egyéb necces szituációnál is szinte hallani a kockák koppanását és perdülését az asztalon, amikor eldől, meghal-e az az ork vagy kalóz, vagy csak megsebesül, vagy el se találja ellenfele. A cselekmény jól ismert panaelekből építkezik: információszerzés a mindenütt megbízhatóan fellelhető fogadóban, durva rajtaütések, dungeon-ök, elkapott illetéktelen levelek, amikből nyilvánvalóan és kínosan gyorsan minden összeáll, jóslatok, és így tovább. Persze ezeket egységes narrációba foglalja az író, a félork harcos-pap szemszögéből.

Így Skandar Graun egy teljes, klasszikus kalandozócsapatból (dúvad törpe harcos, pap, druida, varázsló, orgyilkos, stb.) útnak indulva egyedül marad, és küzd a végsőkig, miután sorra elhulltak mellőle társai, majd hosszas megpróbáltatások után megleli a Káosz istenének rettegett varázstárgyát, a Káosz Szavát (egy papírdarab, rajta a szó: bosszú), valamint a Peltárral való szembenézésig. Itt aztán szintén nem úgy fordul a kocka, ahogy várnánk, vagy legalábbis én vártam volna, s persze nyitva marad minden afolytatások előtt.

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Példátlan fenyegetés Zelenszkijtől: a nagy terv része, erre készül Kijev és Brüsszel (VIDEÓ)

Példátlan fenyegetés Zelenszkijtől: a nagy terv része, erre készül Kijev és Brüsszel (VIDEÓ)
Tovább a cikkhezchevron

Nemes vaskos, olvasmányos stílusa segít a könnyed szórakozásban, de manapság újraolvasva inkább bosszantó, a következetlenségeken és kliséken borongó élmény lehet A Káosz Szavának újraolvasása. Még úgy is, hogy olvasóként valahonnan innen érkezem, s nem kevés nosztalgiával és megbocsátással viseltetek a Káosz világa, annak minden szereplője és alkotója irányában. A zsáner egy fontos iránya, színfoltja (volt) az, amit a Cherubion képvisel(t). Mindennek ellenére azért kellemes volt visszatérni hozzá, s így vagy úgy, Skandar Graun első kalandja akkor is klasszikus alapmű marad. Maradjon az.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Közeleg a nagy nap: ekkor dönthetnek a Magyarország által vétózott ukrán EU-hitelről (VIDEÓ)

Közeleg a nagy nap: ekkor dönthetnek a Magyarország által vétózott ukrán EU-hitelről (VIDEÓ)
Tovább a cikkhezchevron

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
abraxas
2016. november 18. 16:10
Ki ez a kis idióta? Nemes legjobb műve a Káosz sorozat. Ebben csúcsosodik ki a munkássága, játszi könnyedséggel, minden erőltetettség nélkül csavar kettőt vagy hármat vagy akár többet a sztorin, az események pörögnek, semmi felesleges sallang, pontos és erőteljes jellemábrázolás, és rejtői magasságokba emelkedett párbeszédek. És akkor még nem is beszéltünk Skandar Graun jellemfejlődéséről, amely kész fejlődésregény, társadalomból kitaszított páriából válik - elképesztő személyes megrázkódtatások közepette - istenné a végén. Magyarul: Nemes István Káosz ciklusa jóval több, mint fantasy, IRODALOM a szó szoros értelmében, és ebben a minőségében a XX. századi magyar irodalom egyik, ha nem a legfontosabb alkotása. Ott a helye minden idők legjobb magyar könyvei között! Kossuth díjat Nemes Istvánnak! ui: Ami pedig a szerepjátékot illeti: Nemes és köre valóban innen nőtt ki, de jóval több ennél. Az is hiánytalanul élvezni tudja a könyvet, aki soha nem szerepjátékozott. Ez olyan, mint Deák Bill Gyula. A Rossz vér című dalt is mélyen átérzi, akinek édesapja soha nem emelt kezet az édesanyjára. Magyarul: túllép önmagán. És ez csak az igazi remekművek sajátja!
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!