Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
A keresztényeknek és a muszlimoknak az ellenséget nem egymásban kell keresniük, hanem mindenekelőtt abban a benső tudati sötétségben, ami ilyen fontos kérdésekben nem képes világosan látni és a problémát másokkal láttatni.
„Tisztelt Istent Szerető Muszlim Közösség, Kedves Keresztény Testvérek!
Magyarországi katolikus keresztény polgármesterként szeretném kifejteni véleményemet egy szakrális vallást, annak hagyományait és áttételesen annak követőit meggyalázó ásotthalmi önkormányzati rendelet kapcsán:
1./ Súlyos tévedésnek tartom, hogy egy Isten odaadó szolgálatára tanító vallás, jelen esetben az Iszlám követőinek erkölcsi és világi törvényeket betartó hithű sokaságát összemossák azon csoportokkal, akik akár Európába özönlő »migránsként«, akár szülőföldjükön maradottként a saját vallásukat megtagadó, kiilleszkedett, garázda és bűnöző életmódot folytatnak. Ezen bűnöző rétegeknek semmi közük az Iszlámhoz. Ezen elemek nevében nem lehet elítélni egy hagyományos világvallás hithű követőinek maghatározó és normatív többségét!
2./ Álláspontom szerint a migrációs válságnak semmi köze a vallásháborúhoz. A keresztényeknek nemhogy nem ellenségei a muszlimok, hanem a jelenlegi Isten-tagadó világban a keresztények és a muszlimok egymás természetes szövetségesei. Ezt így kell felfogni, s ha nincs így, törekedni kell arra, hogy így legyen. Minden magát katholikus kereszténynek valló ember emlékezzen a következő zsinati nyilatkozatra: »Az Egyház megbecsüléssel tekint az iszlám követőire is, akik az egy élő és önmagában létező, irgalmas és mindenható Istent imádják, ki a mennynek és a földnek Teremtője, aki szólt az emberekhez, s kinek még rejtett határozatait is teljes szívből engedelmeskedve akarják követni, miként Ábrahám — kinek hitére az iszlám szívesen hivatkozik – engedelmeskedett Istennek. Jézus istenségét ugyan nem ismerik el, de prófétaként tisztelik, szűz anyjaként becsülik Máriát, s olykor áhítattal segítségül is hívják. Várják az ítélet napját, amikor Isten minden embert föltámaszt és megfizet mindenkinek. Ezért értékelik az erkölcsi életet és Istent leginkább imádsággal, alamizsnával és böjtöléssel tisztelik. Bár a századok folyamán a keresztények és a muszlimok között nem kevés nézeteltérés és ellenségeskedés támadt, a Szentséges Zsinat mindenkit arra buzdít, hogy a múltat feledvén, őszintén törekedjen a kölcsönös megértésre és mindenki számára közösen gyarapítsák és óvják a társadalmi igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot.« (A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról)
3./ Az Iszlám vallás és a körülötte kiépült civilizáció meggyűlöltetése Európában és az egész nyugati világban tudatosan tervezett és nagy erőkkel folytatott propaganda, melyben egyetlen európai ország nemzeti oldalát képviselő polgármesternek sem lenne szabad már elvi okokból sem részt venni, pláne nem kellene fokozni, dacolva azzal, hogy ebből népszerűség növekedés várható.
4./ A keresztényeknek és a muszlimoknak az ellenséget nem egymásban kell keresniük, hanem mindenekelőtt abban a benső tudati sötétségben, ami ilyen fontos kérdésekben nem képes világosan látni és a problémát másokkal láttatni.
5./ Azt pedig végképp érthetetlennek tartom, hogy ezen Isten törvényei szerint élő, tisztességes muszlim hívők sokaságát és azok hitéleti tevékenységét miért kell egy lapon említeni a fajtalankodó és a természeti rendből kifordult társadalmi csoportok emberellenes és társadalom züllesztő propagandájával.”