Demagóg és populista

„A politikailag korrekt közbeszéd jókora pofonokat kapott mostanában, Amerikában és Európában egyaránt, és mivel a demokrácia nemcsak rendszerként, hanem normaként lett megfogalmazva a nyugati civilizációban, így a liberálisok, akik mindig is igyekeztek kisajátítani a demokrácia szót, most kénytelenek más stratégia után nézni, ha nem akarják végleg feladni az univerzalista és a meliorista elveket. Azaz azokat az axiómákat, amelyek John Gray kortárs filozófus szerint azt jelentik, hogy a liberalizmus »az emberi fajt erkölcsi szempontból egységesnek tekinti«, illetve az a szándék, hogy a liberalizmus mindenhol kizárólagosan terjeszthető; végül pedig azt az állítást, hogy »az összes társadalmi és politikai intézmény jobbítható«. Ehhez pedig a demokráciát a liberalizmus által kínált »kizárólagosan jó« ideológiával kell feltölteni.

A Brexit és Trump megválasztása után azonban valami megroppant… A helyzet már rég változóban volt, de most megrogyott a liberáldiktatúra… a logika, illetve a status quo viszont még nem. Legalábbis a liberális véleménydiktatúra kiszolgálói szerint semmiképp. És el kell ismerni, hogy valóban sok minden változatlan maradt a kilencvenes évek óta, amikor a néhány éve elhunyt Molnár Tamás filozófus így fogalmazott A liberális hegemónia című könyvében: »Más ideoló­giák­kal szemben a liberalizmus azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nem ideo­lógiának, hanem a normális létezésnek tünteti fel magát.« Mert ez így van ma, a néptől kapott sallerek után is. De ha nem akarnak felállni a liberálisok »a kizárólagosság trónjáról«, ha nem akarják feladni az általuk felépített és működtetett véleménydiktatúrát, akkor más eszközöket kell keresniük.

És nyilván nem akarják! Ezért előkapnak a kopott varázscilinderből két régi jelzőt, és újraértelmezik. Mostantól, aki nem liberális és sikeres, az demagóg vagy populista. De inkább mindkettő egyszerre. Hogy mit jelentenek ezek a szavak, az teljesen mellékes; a lényeg, hogy lejárató jelzők, hogy pejoratív hangzásuk van, amely elriasztó is egyben; és persze fontos, hogy kellő mértékben elterjedjenek a közbeszédben. Amihez nem szükséges más, csupán annyi, hogy a véleményformáló intézményekben, a véleményformáló személyek mindig és minden körülmény között rásüssék ezt azokra, akik nem liberálisok.”