Nagy botrány jön: saját testükkel védenék az illegális bevándorlókat Trumpéktól Denverben
Ötezren leszünk, és még ötvenezren, ha jöttök. Jobb ha nem szórakoztok velünk! – üzente a megválasztott elnöknek a szélsőséges demokrata polgármester.
Amerikában nem Trump győzött, nem is a republikánus párt, hanem az elitellenesség, az eddigi társadalmi és kulturális hierarchia elleni düh.
„Trumptól nem azt várják, hogy hasonlítson a politika vagy a média tekintélyeihez. Elég az elitből, a hagyományos politikából, ami nem tudta teljesíteni a »keményen dolgozó« kisember vágyait. (Igen, a »keményen dolgozó« terminust nemcsak Orbán, Trump is használja bázisa megszólítására.) Amerikában nem Trump győzött, nem is a republikánus párt, hanem az elitellenesség, az eddigi társadalmi és kulturális hierarchia elleni düh. Egy ottani megfogalmazás szerint »Trumpot a harag választotta meg«. Másodjára ismétlődött meg a Brexit képlete: akkor a brüsszeli elitet akarták leváltani – mert éppen azt lehetett -, itt most a washingtonit.
Mindkét országban a kevésbé iskolázott, idősödő, kisvárosi-falusi, a további lecsúszástól és ezért a versenytársnak tekintett bevándorlóktól félő rétegek voksai hozták a győzelmet. Amikor Trump híveit a közvéleménykutatók megkérdezték, mit tartanak jelöltjükben a legfontosabbnak, 80 százalékuk felelte: azt, hogy változást hozhat. Ez az Amerika azt várta az ő nindzsájától, hogy fütyülve a viselkedési normákra, rúgja be az ajtót. Berúgta. Csak az a baj, hogy a hirtelen támadt huzat kifújhatja azt is, ami eddig úgy, ahogy lakhatóvá tette a házat. Méltányosságot, szolidaritást, mások jogainak tiszteletét.
De mielőtt megvetően sóhajtoznánk a »primitív« választókon, ne felejtsük el, lehetnének a baloldal bázisa is. Azt, hogy valami bezápult, beszűkült a piac és a demokrácia működésében, nemcsak ők érzik. Tudományos kutatások sora igazolja: a fejlett régiókban a múlt század közepe táján reménykeltően csökkentek a társadalmi különbségek, majd a hetvenes-nyolcvanas évektől újból növekedésnek indultak. Igazságtalanabb lett a világ, a mélyebb szociális és kulturális árkokon jóval nehezebb átugrani, előre jutni.
(...)
A világ válaszúthoz érkezett. A társadalmak szétszakadására kétféle válasz van. Az egyik a bezárkózással és a közös ellenség keresésével tart egyben, visszavesz a szabadságból, kívül-belül tüskéket növeszt. A másik nyitott, szabad, de az eddiginél egyenlőbb viszonyokat formál. Ha nem erre való a baloldal, hát bizony isten, nem tudom, mire.”