„Trumptól nem azt várják, hogy hasonlítson a politika vagy a média tekintélyeihez. Elég az elitből, a hagyományos politikából, ami nem tudta teljesíteni a »keményen dolgozó« kisember vágyait. (Igen, a »keményen dolgozó« terminust nemcsak Orbán, Trump is használja bázisa megszólítására.) Amerikában nem Trump győzött, nem is a republikánus párt, hanem az elitellenesség, az eddigi társadalmi és kulturális hierarchia elleni düh. Egy ottani megfogalmazás szerint »Trumpot a harag választotta meg«. Másodjára ismétlődött meg a Brexit képlete: akkor a brüsszeli elitet akarták leváltani – mert éppen azt lehetett -, itt most a washingtonit.
Mindkét országban a kevésbé iskolázott, idősödő, kisvárosi-falusi, a további lecsúszástól és ezért a versenytársnak tekintett bevándorlóktól félő rétegek voksai hozták a győzelmet. Amikor Trump híveit a közvéleménykutatók megkérdezték, mit tartanak jelöltjükben a legfontosabbnak, 80 százalékuk felelte: azt, hogy változást hozhat. Ez az Amerika azt várta az ő nindzsájától, hogy fütyülve a viselkedési normákra, rúgja be az ajtót. Berúgta. Csak az a baj, hogy a hirtelen támadt huzat kifújhatja azt is, ami eddig úgy, ahogy lakhatóvá tette a házat. Méltányosságot, szolidaritást, mások jogainak tiszteletét.