A nemlét elviselhetetlen nehézsége

„A legabszurdabb elképzelése Gyurcsánynak, Bokrosnak és a Félszázalékosok Elitalakulatának, hogy néhány éven belül hatalomra kerülhetnek. Csakhogy már 2014 előtt is kialakult bennük egy tévhit: jelesül, hogy a választási törvény miatt össze kell fognia fűnek-fának, máskülönben fasizmus. A bizonytalanok, a korábbi kormányokból kiábrándultak tömegeit mindmáig képtelenek meglátni, így azóta is csak az egyre kisebb torta újraszeletelésében érdekeltek – érthető módon. A kiábrándultakat ugyanis csak Gyurcsány, Bokros és a demokratikus charta nélkül tudná megnyerni a baloldal. Pontosabban ez volt a helyzet korábban. A 2014-es választáson viszont a teljes baloldali ellenzék összegyurcsányozta magát, így még akkor is hiteltelenek lennének, ha végre megemberelnék magukat, és kijelentenék: nincs többé közösködés bukott erőkkel. A legnagyobb gond, hogy ezt ki is jelentik, majd összefognak, de nem úgy ám, mint tegnap, hanem egészen másként. Ilyenekkel együtt soha, mármint úgy együtt nem, hogy látszólag együtt, de azért mégse külön. Nem kell ahhoz a politikával négyévente egyszer foglalkozó átlagpolgárnak lenni, hogy az ember ezt ne értse.

Van abban valami megkapó, amikor a fideszes kétharmadhoz kétszer hozzájáruló Gyurcsány és pártja mondja valakiről: nem eléggé ellenzéki. A DK-s kemény mag évek óta képtelen megérteni: a Fidesz leginkább a volt kormányfőnek hálás. Amíg ő a harctéren van, elég annyit mondani, hogy Gyurcsány, majd menni is tovább.”