„A fogyasztók többsége azonban jellemzően ennél pontosabban meghatározott időpontig várja az újbort: november 11-éig, azaz Márton neve napjáig.
A bor azonban természetes úton erre az időpontra vagy elkészül vagy nem - a szőlő, majd a bor érése nem a naptárhoz igazodik, hanem az adott év klímájához. Ha azonban a borra csak mint egy profitot termelő termékre tekintünk, akkor bizony annak az újbornak határidőre el kell készülnie és kész. Bőven benne vagyunk már a kétezres években, van erre a problémára megoldás.
Ma már nem csak korai fajtákban lehet gondolkodni - a szüret időpontját is ki lehet tűzni a naptárra bökve. Legfeljebb amit a természet nem tudott befejezni a tőkén, az majd befejeztetik a pincében.
Az erjedés lefutásán sokat lehet gyorsítani fajélesztők hozzáadásával, valamint az erjedési hőmérséklet aktív szabályozásával. Lehet egy kicsit játszani még a bor felszínével, a tannintartalmával, be lehet állítani az alkoholtartalmat, a színt, a savakat, és még sok minden egyebet.
Az egész gondolatmenetet onnan indítottam, hogy az újbor arról szólna, hogy »mihamarabb szeretnénk megízlelni az új évjárat borait«, de ha a fenti folyamat eredményeként állítják elő a bort, ott évjáratról már biztosan nem beszélhetünk. Ha így készült, akkor valójában teljesen felesleges nézegetni, hogy milyen is lett ez az »újbor«. Hát olyan, mint tavaly, vagy mint jövőre lesz. Milyen lenne?”