Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Ugyan a könyv folyása lassúnak mondható, és hagyományos fantasy-izgalmakban nem dúskál – nem kell megmenteni a világot, nincsenek hatásvadász jelenetek –, a maga visszafogottságában is megejtő, és üdítő ellenpontot képez a kortárs dark fantasyk mellett.
„Ugyan a könyv folyása lassúnak mondható, és hagyományos fantasy-izgalmakban nem dúskál – nem kell megmenteni a világot, nincsenek hatásvadász jelenetek –, a maga visszafogottságában is megejtő, és üdítő ellenpontot képez a kortárs dark fantasyk mellett. Maia egy olyan kiválasztott, aki fel is képes nőni kiválasztottságához, sőt, túlteljesíti az elvárásokat, miközben mindvégig emberi marad (bár ember egy darab sincs a könyvben). Hibaként is legfeljebb ez a lassúság róható fel neki, illetve a császári udvar bonyolultsága, a protokolláris események sora, viszont hogy ezt el tudja-e viselni valaki, vagy sem, olvasótól függ.
Úgy gondolom, szükség van az ilyen történetekre is, amelyek apránként építkeznek, és lassan, de biztosan haladnak előre, más tempóval, szemlélettel, mint a kortársak többsége. Bátran ajánlom azoknak, akiket nem rémít el a császári udvar etikettel átitatott miliője, és szívesen olvasnak olyan uralkodóról, akire tényleg fel lehet nézni, miközben végig olyan közeli marad, mint egy barát.”